Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

programjának első pontjában említette. Az állami irányítás és alárendeltség riem lehetett kétséges, hiszen a hagyomány és az élő jog, mely a föld mélyének kincseit regálénak tekintette, a bányászatban még túlnyomó többségben levő állami tulajdon — a szénbányászat igazi felfutása előtt vagyunk! — és az, hogy ehhez elegendő pénzt az állam tudott csak adni, ezt a kérdést eldöntötte. Ily módon az éppen csak polgárivá vált állam szinte születése pillanatában magára vállalta azt a feladatot, hogy területének egészét úgy tegye a tudományos vizsgálódás tárgyává, hogy biztosítsa a tudományos eredmények azonnali gyakorlati felhasználását a vállalkozó tőke számára. Haidinger, az első igazgató ezt így fogalmazta meg az intézet programjában: „A Birodalmi Geológiai Intézet elsősorban praktikus célt követ: a tudomány alkalmazásával a gyakorlat dolgát megkönnyíteni, a gyakorlat erejével előmozdítani a tudományt" (7). A bécsi intézet dolgozói az egész birodalomban, így Magyarországon is végeztek földtani vizsgálatokat. Gorove István földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter előtt ugyanaz a cél lebegett, mint osztrák kollégája előtt két évtizeddel előbb, amikor a magyar földtani kutatásokban részt vett felek mindegyikét megkérdezte a további kutatások mikéntjéről, ö azonban már a kérdésfeltevésnél előlegezte azt, amin ekkor mindegyik magyar miniszter a maga szakterületén fáradozott: az Ausztriától független magyar politikai-gazdasági-kulturális apparátus kiépítését. Gorove 1868. júliusában a minisztérium keretében felállította a Földtani Osztályt. Megszületése körül ott bábáskodott minden olyan intézmény, amely addig a magyarországi földtan művelésében részt vett, ha máshogy nem, hát úgy, hogy bizonyos személyi kontinuitást biztosított. Az osztály élére Hantken Miksa, a Nemzeti Múzeum növény- és ásványtárának őre, az MTA levelező tagja került. Itt dolgozott a már említett Hoffmann Károly, aki azelőtt a József-Ipartanodán tanított, Winkler Benő és Böckh János bányatisztjelöltek és Koch Antal, aki az 1872-ben megnyílt kolozsvári egyetemen lett az ásvány- és földtan első rendes tanára (8). Böckh részt vett a bécsiek által Magyarországon végzett kutatásokban (9). A magyar intézet megalakításakor kikérték a Geologisches Reichsanstalt és a Magyarhoni Földtani Társulat véleményét, sőt egy „magángeológét", Zsigmondy Vilmosét is, aki saját földtani szakvéleményező és bányajogi irodát tartott fenn Pesten (10). A legkiemelkedőbb szerepet a Társulat játszotta. Az Intézet dolgozói a társulatnak is tagjaivá, sőt sokszor vezetőivé váltak. 1870-ben alapszabályainak átdolgozására az Intézet megalakulása adott okot. Felajánlották a tagok által gyűjtött és ajándékul kapott tárgyakat, viszont megkapták az intézeti kiadványokat részint ingyen, részint önköltségi áron. 1876-ban könyvtárukat átadták az Intézet könyvtárának (11). A bécsi intézet felajánlotta további szolgálatait és ígéretet tett, hogy a gyűjtött kőzetek duplumait a Nemzeti Múzeum ásványtárába fogja letenni. Folyamatosság nemcsak a két kutatóhely személyzetében mutatható ki, hanem abban is, hogy kezdetben párhuzamosan folytattak felvételeket, és a bécsiek által kezdett munkát folytatták a magyar intézet munkatársai is. Ekkor azonban már elhatározott volt egy magyar állami földtani kutatóintézmény felállítása. Szabó József, a tudományegyetem ásvány- és földtani tanszékének vezetője volt Gorove miniszter egyik tanácsadója az alapításkor. Gaál Dénes gyakornoki kinevezésével pedig a FIK felügyelete alá tartozó mezőgazdasági tanintézetek kapcsolata is megszaporodott a geológiai, helyesebben talajtani kutatásokkal, bár ennek kiteljesedésére csak a kilencvenes években került sor. Az Intézet