Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Tringli István: Adalékok a Magyar Állami Földtani Intézet dualizmuskori történetéhez

életre, az első geológusok bányamérnökök voltak, akik kutatásaikat mindennapi munkájuk mellett és annak részeként végezték, elsősorban állami, kamarai szolgálatban. Az első oktatási intézmény, ahol földtant tanítottak is ehhez kapcsolódott: a selmeci bányászati akadémia a Habsburg-monarchia Bécsben központosított bányászati adminisztrációjának volt alárendelve. Igazgatásában a kamarai alárendeltség olyannyira kifejlődött, hogy saját igazgatója jó ideig nem volt, 1847-ig, amíg az alsó-magyarországi főbányagrófi hivatalba volt bekebelezve, vezetésével a főbánya-gróf volt megbízva. 1847-ben ugyan tanácsot neveztek ki az élére, annak igazgatója azonban az éppen hivatalban levő főbánya-gróf, illetve jogutódja, a bánya-, jószág- és erdőigazgató lett (1). A bányászati geológia kamarai intézményrendszere után a következő fokozatot a nyilvános felsőfokú tanintézetek, az egyetemek jelentették. A pesti egyetemen az ásványtant — az állattannal közös tanszéken — 1774-ig a bölcsészeti karon, utána 1850-ig az orvosi karon tanították (2). A valóban tudományos, korszerű alapokon nyugvó oktatás akkor indult meg, mikor 1850-ben a bölcsészkaron megszervezték az ásványtani és földtani tanszéket, Szabó Józseffel, majd Peters Károllyal az élén (3). A József-Ipartanodán 1864-ben állították fel az ásvány- és földtani tanszéket, melynek első tanára Hoffmann Károly volt, aki innen került a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium (továbbiakban: FIK) földtani osztályára, a majdani Földtani Intézetbe (4). A geológia hazai művelésének időrendben következő fokozatát a tudományos társaságok megalakulása jelentette. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nyolcadik, soproni vándorgyűlésén határozták el egy földtani egyesület megalakítását 1847-ben. A Magyarhoni Földtani Társulat hivatalos megalakulására a közbejött politikai és hadi események miatt csak 1850. július 6-án került sor. Tagjai jórészt bányászati szakemberek voltak, deklarált célja is a bányászatilag hasznosítható ásványok felkutatása volt. A társulat mentora azonban nem bányászati szakember, hanem Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója volt (5). A Nemzeti Múzeum, amely az alapító mecénás, majd más adományozók és saját gyűjtés során jelentős ásványtárat mondhatott magáénak, szintén magánintézménynek, a tudományos társaságokéhoz — beleértve a Tudományos Akadémiát is — hasonló jogi státusú és hasonló módszerek szerint működő gyűjteménynek minősült. A polgári korszak kezdetén, 1849. november 15-én megalakult a bécsi Birodalmi Geológiai Intézet, mely minden tekintetben példát nyújtott a magyar intézet megalakításához is. Nem tanulság nélküli ezért megalakulásának körülményeit alaposabban szemügyre venni. Felállítását Ferdinánd Thinnfeld földművelési és bányászati miniszter szorgalmazta, tehát a bányakamara örökébe lépő polgári miniszteriális kormányzat tisztviselője. Az állami geológiai intézet felállítására tett előterjesztésében is elsősorban a bányászat céljait szem előtt tartva nyilatkozott. Amikor azonban a részletes geológiai felmérések előzményeiről beszélt, a bécsi bányászati múzeum és néhány tudományos társaság munkáját emelte ki, amelynek alapján megszületett még 1845-ben Haidingei átnézeti geológiai térképe az egész monarchiáról (6). Miért volt tehát szükség egy állami intézet alapítására, miért nem voltak erre elegendők az egyes Kronlandok bányászati főhatóságai? A bányamérnökök idejük java részét a bányahelyeken töltötték, ott végezték a felméréseiket is, így a birodalom területének nagyobb része kiesett vizsgálódási körükből. Ezért kellett egy olyan intézmény, amely ,,az egész birodalmat geológiailag átvizsgálja és felkutatja", ahogy ezt Thinnfeld a felállítandó intézet