Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

1-én a napi munkát, de előtte egy hónapig párhuzamosan végezték a vizsgálatokat a Központi Vizsgáló Állomással. Ismét egy bizonyíték a gondos, körültekintő szervezésre. A munka mind a négy osztályon beindult, pedig a létszám egy része nem is állt még rendelkezésre, mert csak 1928-tól kapták meg egyes munkatársak a kinevezést (2 fő hiányzott). Téves a beszámoló abban a tekintetben, hogy csak orvosról és vegyészről szól, holott a kémiai osztály vezetője, Schulek Elemér (1893—1964) egyik sem volt, hanem gyógyszerészi diplomával rendelkezett. Ez nyilván csak véletlen, hiszen Schulek személyét Johan maga választotta ki, és küldte az Alapítvány költségén előzetesen hosszú külföldi tanulmányútra. A következő — 1928. évi — jelentés (29) hangsúlyozza, hogy az intézet egyik fő feladata a tisztiorvosok képzése, továbbképzése, majd később az ápolónő és védőnőképzés. Ezt Birtálan részletesen közölte (4). Ebben a jelentésben minden laboratórium vezetőjének a neve — mint a szöveg összeállítójáé — szerepel. Űj osztályként jelent meg a „Külső munkák osztálya", és mint jelentős eredményről számol be az első két vidéki egészségházról Mogyoródon és Gödöllőn. Ez a kezdeményezés később jelentősen kiszélesedett. Megnőtt a tudományos munkákról szóló beszámoló terjedelme, és kiegészült külföldi kapcsolatokkal, kiküldetésekkel. A könyvtárban egy ebben járatos középiskolai tanárnő dolgozott, aki az intézeti tagok számára szükséges irodalmi adatokat kikereste, összeállította. A körültekintő szervezést jelzi, hogy az intézet majdnem minden nyomtatványát — azokat is, amelyek a külső munkákhoz voltak szükségesek (iskolafogászat, iskolaegészségügyi vizsgálatok, egészségügyi mintajárás stb.) maga állította elő. Kitűnik, hogy 1928-ban 140 külföldi látogatója volt az intézetnek Európa 18 és a világ további 10 országából. Az 1929. évi jelentés (30) a rugalmasság szükségességét hangsúlyozza, mert „egy, a gyakorlati közegészségügy czéljait szolgáló és a fejlődés stádiumában levő intézménynél" januárban nem lehet pontosan megmondani, hogy mi lesz a munkája júliusban. Ez feltehetően azt jelzi, hogy mint az az állami intézményeknél szokásos, munkatervet kértek tőlük, amelyet Johan, aki egész életét és átlagon jóval felüli képességeit a közegészségügy szolgálatába állította, feleslegesnek tartott. Azt vallotta: nem elég a munkát az intézet négy fala közt elvégezni, hanem annak várható eredményét is latolgatni kell. Ez az eredmény pedig — ezt sem szabad szem elől téveszteni — nemcsak az intézettől, hanem a hatóságok és a közönség érdeklődésétől is függ. Ez az eredménycentrikus szemlélet jellemezte mindvégig Johant, ez volt a vezérelve. Már épülőben volt az Orvosok Háza (internátusi célra), valamint az ápolónő és védőnőképző intézet. Részletesen foglalkozik a vidéken elért eredményekkel; a már működő alállomásokkal, a gödöllői után a mezőkövesdi egészségügyi mintajárással. Az 1930. évi jelentés már önálló kiadvány (31). Itt tudjuk meg, hogy az Alapítvány budapesti megbízottja, dr. Leland B. Mitchell — a nagy pártfogó — 1930. november 20-án hirtelen elhunyt. Könyveit az intézetre hagyta. Emlékkútját az intézet kertjében állították fel (32). Az intézet szakmai súlyát jelzi, hogy 1930. október 27. és 30. között a Népszövetség egészségügyi osztályának