Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

pedig „esetleg csak 1—2 héttel később". Vajon gondol-e ma sok intézmény vezetője ilyesmire? Nincs terünk arra, hogy részletesen foglalkozzunk a szellőztetés, a gépészet, a kísérleti állatok elhelyezésének stb. a problémáival. Mindenesetre tanulságos olvasmány lenne a teljes közlemény mindazok számára, akik ma terveznek valamilyen intézményt. Gondolt arra is, hogy a laboratóriumokat a későbbiekben talán nem az induláskor megjelölt munkára fogják használni. Ezért az általánosan szükséges berendezéseket (víz, gáz stb.) mindenhová kellő mennyiségben tervezték meg, még akkor is, „ha a most megadott munkakörök mellett azokból a berendezésekből kevesebb is elég volna". Érdemes azonban kiemelni a szociális ellátottságra vonatkozó terveit. „Az intézet személyzete, ha nem akar délben hazamenni, magában az épületben kaphat majd olcsón ebédet. Ezért „ .. .a IV. emeleten konyhát és két ebédlőt helyeztünk el: az egyiket az altiszti személyzet számára, ahol esetleg a magukkal hozott ételt is felmelegíthetik és elfogyaszthatják, ebéd után pedig pihenhetnek, az itt elhelyezendő kis könyvtár könyveit olvashatják stb. A másik ebédlő az orvosi és hivatalnoki személyzet ebédlője, amely mellett egy kis tár* salgó szoba lesz az ebéd utáni pihenésre. Természetesen a kertet is úgy rendezzük be, hogy a személyzet szabad idejét ott kellemesen tölthesse el." Az intézet tervezett személyzete Johan tájékoztatója szerint az intézet induló létszáma az igazgatón kívül 8 egyetemi végzettségű (orvos, vegyész) lesz, akik bekerülnek az akkoriban oly vonzó köztisztviselői státusba. Ezt 7 főnyi segéd- és kezelőszemélyzet egészíti ki, továbbá 5 altiszt, fűtő és kapus. Mindehhez még szükség szerint további „napibéres asszonyokat, illetve férfiakat" fognak tartani takarításra, mosogatásra, télen a fűté.nél való segédkezésre. Elég egy pillantást vetni az épület terveire, azonnal szembetűnik, amit Johan is leszögez: „ez a személyzet az intézet munkájának szaporodásával előreláthatólag hamarosan elégtelen lesz és szaporításra fog szorulni". Az induló létszám azonban még a tervezettet sem érte el. Véleménye szerint megfelelően képzett orvosi, vegyészi személyzet megszerzése nem fog nehézséget okozni, mert „ebben most is, és remélhetőleg a jövőben is segítségünkre lesz a Rockefeller-Alapítvány, utazási, illetőleg tanulmányi stipendiumok nyújtásával". Nehezebbnek látta a segédszemélyzet ügyét (már akkor! igaz, más okból, mint ma). A laboratóriumokban való segédkezéshez megfelelő képzettség és gyakorlat szükséges. Akkoriban „a laboratóriumi segédszemélyzet részben női, részben férfi technikai segéderőkből („technician") állt. Az előbbieket (a nálunk „laboratóriumi kisasszonyok"-nak, vagy „laboratóriumi kezelőnők"-nek nevezett segéderőket) bizonyos iskolákat (kereskedelmit vagy legalább néhány középiskolai osztály) végzett nők közül fogjuk kiválasztani. Előreláthatólag magunknak kell majd őket kitanítanunk és laboratóriumi munkára begyakorolnunk, mert nincs sok kilátásunk arra, hogy ilyen képzettséggel már bíró nőket kaphassunk. Nálunk a legtöbb laboratóriumban csak orvosok és szolgák (altisztek) vannak. A kettő közé helyeződnének el a jövőben a „laboratóriumi kisasszonyok", akik sokban tehermentesíthetik az orvosokat. A külföld több államában vannak (pl. Németország, Jugoszlávia) kurzusok vagy iskolák, ahol őket