Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - †Kempler Kurt: Adatok az Országos Közegészségügyi Intézet létesítéséről és működésének kezdetéről

is rendesen rossz". így Jendrassik kombinált oldal- és középfolyosós, nagyjából fekvő L-alakú épületet tervezett. Az alaprajzokból látható, hogy a Gyáli útra nem néz laboratórium (kivéve a tisztiorvosok tanlaboratóriumának két és a mérlegszobának egy ablakát), mert azok északkeleti, kisebb részben délkeleti tájolásúak. Az előnytelen délnyugati oldalra folyosók, lépcsőház, garderobok stb. kerültek. Az Alapítvány nem engedélyezte lakások építését. „Úgy éreztük azonban, hogy nagyon kívánatos, hogy a fűtőn és a kapuson kívül legalább egy vagy két nőtlen orvosnak is adjunk a telepen lakást, egyrészt a sürgősen szükséges vizsgálatok elvégzése, másrészt az épületre való felügyelet biztosítása céljából." Mindezt úgy hidalták át, hogy az épület egy részére IV. emeletet húztak a későbbi kiépítés reményében. Ez azután sikerült is. A főépület tervezése követte a funkciót: annak érdekében, hogy az előadásokra bejáró hallgatóság ne zavarja az intézeti munkát, az oktatás céljait szolgáló helyiségeket lehetőség szerint elválasztották a többitől. A pavilonrendszert elvetették; ennek az építési költsége is, meg a fenntartása is drágább. Bizonyos berendezéseket ugyanis minden pavilonban meg kell ismételni. Nehezebben lehet a pavilonokból eljutni az intézet központi könyvtárához is. De volt még egy érv: az egyes osztályok közötti együttműködés „sohasem lehet olyan benső", ha azok nem egy ugyanazon épületben vannak elhelyezve. A két fő feladat így két külön szárnyra került; mivel a tanításhoz kevesebb helyiségre volt szükség, ez került a rövidebb (bal oldali) szárnyra. A bejárat és a lépcsőház közös és egyben ki is egyenlíti a két szárny közötti emeletek szintkülönbségét. A tantermi rész belmagassága ugyanis nagyobb, mint a laboratóriumi részé (utóbbi kb. 3,80 méter). A laboratóriumi osztályok elhelyezésénél az volt a szempont, hogy azok az osztályok, amelyeknek működési köre gyakran találkozik, közös berendezésekre van szükségük, azonos emeletre kerüljenek. Ennek az elvnek megfelelően az I. emeletre került a kis patohisztológiai és parazitológiai osztály, valamint az igazgatóság. Nézetem szerint ebben az is közrejátszhatott, hogy Johant kórszövettanból habilitálták magántanárrá, így ezt az osztályt telepítette maga mellé. Igaz: később is, korábban is foglalkozott bakteriológiával és szerológiával is. Ezek az osztályok a II. emeletet foglalták el, míg a III. emelet teljes egészében a kémiai osztály — az intézet legnagyobb osztálya — számára készült. Az egész tervezést áthatja a fenntartási költségek lehető csökkentésének elsődleges szándéka. Ezért pl. központosították a közönségesebb üvegeszközök mosását, szárítását, sterilezését, bár minden osztálynak épült külön mosogató. De „olcsóbbnak tartjuk, ha nem kell külön-külön mosogató asszonyt tartani az egyes osztályok részére, s ha az üvegneműek kifőzése, sterilezése stb. egy helyen történik." Mindehhez gondoskodtak egy kis, két oldalról kezelhető teherliftről, amely a mosókonyhát minden osztállyal összeköti. A mosókonyha mellett egy kisebb raktárt terveztek a tiszta, illetőleg a steril üvegeszközöknek; így ha egy oszály leküld kimosandó üvegeket, kémcsöveket, csészéket, a mosókonyhából azonnal ugyanannyi tiszta, illetőleg steril üvegeszközt küldenek vissza. Arra törekedtek, hogy minden jó és tartós anyagból készüljön, elsőrendű kivitelben, mert ez is a fenntartást olcsóbbítja. „Ha túl sokba kerül a szén-, a víz-, a gázfogyasztás, úgy az intézet egyéb kiadásaira, tudományos eszközökre, folyóiratokra nem marad pénz". Ezért pl. elválasztották a folyosók fűtését a szobáktól, mert kora ősszel így mód van csak a szobákat fűteni, a folyosókat