Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KÖNYVISMERTETÉS - Gajdos Gusztáv: Magyarok a természettudomány és technika történetében. I. (Főszerk.: Nagy Ferenc, Nagy Dénes)

Davy-étől. A társadalmi helyzet okozta különbségről is megemlékezik, elmondja, hogy Davy nősülése révén is emelkedni akart stb. Gyakorlati eredményeket ért el a lőporgyártás, a stearingyertyák készítése terén. Vizsgálta az alkoholtartalmú italokat. A kamarakénsav-gyárakban évszázadig használt Gay-Lussac torony a nitrogén-oxidok újbóli felhasználására 1842 óta ismeretes, s egyike legfontosabb ipari találmányainak. Laborkészülékeket konstruált, tanulmányozta a salétromnyerés és -tisztítás módjait, foglalkozott a villámhárítókkal, felismerte és hangoztatta a tudományos kutatás és a gyakorlat közötti kapcsolat fontosságát. A levegő — és általában a gázok — viselkedésének tanulmányozása során fedezte fel a róla és Boyle Mariotte-ról elnevezett gáztörvényeket (amelyek az elsőéves vegyész-fizikus hallgatóknak oly sok gondot okoznak). A tudományos léghajózás egyik úttörője volt. Felszállásokat végzett és emelkedés közben levegőmintákat vett és laborban megállapította, hogy a levegő összetételének aránya a magassággal nem változik. Széchenyi és Vásárhelyi Pál 1833-ban Angliába utaztukban Párizsba meglátogatták Gay-Lussac-ot, Széchenyi átadta a Magyar Tudós Társaság évkönyvét és szorgalmazta a két akadémia közötti összeműködés kiterjesztését. Még politikával is foglalkozott, igaz mérsékelt sikerrel. A mezőgazdaság erőteljes fejlesztését szorgalmazta, tiltakozott a tengerentúli dohány behozatala ellen és ajánlotta a hazai termelés fokozását. A hazai vaskohászat fejlesztése érdekében védővámokat javasolt. Tanítómunkája mellett sokat írt, mintegy 180 tanulmánya jelent meg és sok kézirata maradt vissza. A Joseph Louis GayLussac-ról szóló könyvek megemlítik, hogy tudományos, irodalmi és anyagi sikerei — ahogy ez történni szokott — akadékoskodó irigyek támadásait is kiváltották. A róla szóló bőséges irodalom is megtalálható a műben s említsük meg, hogy az irodalmi felsorolásban ott találjuk Szabadvary (így) F. History of analytical chemistry (Trans. E. Svehla, Oxford) c. munkáját. Horváth Árpád Magyarok a természettudomány és technika történetében. I. kötet. MVSZ— MTA—BME—MTESZ—OMIKK (Főszerkesztő: Nagy Ferenc és Nagy Dénes.) OMIKK, Budapest, 1986. A könyv a „Magyarok a világ természettudományos és műszaki haladásáért" című, az 1986. augusztus 4—9. között megrendezett nemzetközi konferencia egyik rangos kiadványaként, az OMIKK centenáriuma alkalmából jelent meg. Az alkalmi és a tartalmi célkitűzések, a gondos műhelymunka egy igen jól szerkesztett hiánypótló művet eredményezett a magyar tudomány- és technikatörténet tanulmányozásával, oktatásával, kutatásával bel- és külföldön foglalkozó magyarok részére. A kötet 125 szerzője, a „magyar műhely" tagjai e könyv első részében, a „Magyar tudós és mérnök életrajzi lexikon"-ban a tudomány- és technikatörténet több mint 300 volt alkotója előtt tisztelegtek írásaikkal. A könyv második — a „Támpontok a magyar tudomány- és technikatörténethez" című — része pedig jól megválasztott és illusztrált forrásszemelvényekkel és dokumentumokkal szolgál a „magyar mérnöktan" köréből. A könyv a „Mérnökparlament" a Műegyetemen" című függeléke pedig szemléletesen és tartalmasán számol be -i