Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KÖNYVISMERTETÉS - Szabó János: Bogdán István: Mestere volt egykor

külföldön és itthon élő magyar tudósok és műszakiak első nemzetközi mérnöktalálkozójáról. Megállapítható, hogy már e könyv első kötete is eredményesen szolgálta a tudományos munkát, a nemzetközi tanácskozást, s szakmai és nemzeti önismeretünk erősítését. A könyv második, jövőben megjelenő kötete teszi majd teljessé ezt az anyagot szócikkeivel és tanulmányaival. Gajdos Gusztáv Bogdán István: Mestere volt egykor . .. Magvető, Bp. 1984. 282 o., illusztrált. A több mint tíz évvel ezelőtt megjelent „Régi magyar mesterségek"-hez kapcsolódik Bogdán István 1984-ben kiadott új ismeretterjesztő könyve. Témája is hasonló, felhívni az olvasóközönség figyelmét arra, hogy nincs okunk lebecsülni elődeink munkáját, hiszen az abban megtestesülő leleményesség és szakértelem nélkül a miénk sem lehetne „korszerű". A könyv igazi értéke azonban az, hogy napjaink tömegtermeléshez szokott emberének megmutatja a művelés és a műves méltóságát, amely megkövetelte a minőséget és amelyet a minőség maga teremtett meg. Az első négy fejezet a honfoglalástól a gyáripar kialakulásáig tekinti át a termelés sajátosságait, a kézművesség kialakulását és célszerű változásait. Sok konkrétumot tartalmazó, színvonalas részben olvashatunk a munkamódot és életmódot egyaránt szabályozó céhek felépítéséről és működéséről. A mai ember számára szinte elképzelhetetlen az érdekképviselet és a szakmunkavégzés ilyen sokrétű befolyásolása. Miközben a túlzott követelésekkel szemben védelmezték a tagokat, gondosan ügyelt a céh pl. arra, hogy az iparág művesei illetlenül ne viselkedjenek. Meglepően hat az is, hogy milyen fejlett volt a céhek szociális gondoskodása. A vándorló legények 3 napig élelmet és szállást kaptak, előírták a beteg mesterek, inasok gyógyíttatását, anyagi támogatását. Fiatal, erős legényt rendeltek nemcsak az elaggott, öreg mester, de még az özvegyen maradt mesterné számára is! A könyv második felében több mint 250 mesterséget ismertet röviden a szerző úgy, hogy sorra veszi anyagaikat, szerszámaikat, alapműveleteiket, műveiket. Kár, hogy számos, félig ismeretlen mesterségnél a részletekre nem nyílt lehetőség, de a kötetnek más küldetést szánt Bogdán István. A sok névtelen kézműves életének emléke ez a szemle. Szabó János