Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KÖNYVISMERTETÉS - Táplányi Endre: Horváth Árpád: A technika varázsa

recenzes gimnazista korában, az első világháború előtt látott még ilyen műszert alkalmazni.) De a hatásfok megadásához természetesen ismerni kell a felhasznált víz mennyiségét is. Ez pedig egy folyó víznél korántsem olyan egyszerű és egyértelmű eljárás. A szerző a vízmennyiség mérésére sajnos még csak célzást sem tesz. Bár egyáltalán nem vízikerék-jellegű, de nyilván a teljesség kedvéért tárgyalja az ún. „hidraulikus kos"-t is, ezt a szellemes szerkezetet, amely — ha eltekintünk két visszacsapó-szeleptől — minden mozgó alkatrész nélkül képes a vizet jelentékeny magasságra is felszállítani — igaz, hogy igen nagy vízpazarlással. Ám itt nem érthető, hogy miként mondhatja erről a szerző, hogy 50— 90%-os hatásfokkal dolgozik, mikor tudott dolog, hogy a „hidraulikus kos" a kisnyomású magassággal odafolyó víznek a kilenc tizedét meddőn elfolyatja. (Néhány évvel ezelőtt még dolgozott Magyarországon egy ilyen „kos", a börzsönyi Galla-pusztán; és a Fölművelésügyi Minisztérium a készüléket is és a jó ízléssel kialakított kútházat is műszaki emlékként védelem alá helyezte. Ám azóta a készülék elromlott, a kútház is összeomlott, és a törmeléke alatt rejtőzik az érdekes kis szivattyú.) A könyvet hatalmasnak mondható irodalmi összeállítás egészíti ki. Általában elmondható, hogy Reynolds a könyvét (aki azt többek között feleségének is ajánlja, mert az őt „jó ételekkel, jó társlétével és kényelmes otthonnal" látta el) mindenkinek, aki a valaha az embernek olyan fontos vízikerekek történetével meg akart ismerkedni, olvasásra feltétlenül ajánlhatjuk. Vastagh Gábor Horváth Árpád: A technika varázsa. Móra Könyvkiadó, Budapest 1984. 352. o., 64 fényképpel. „Sokaknak a muzsika, a festészet vagy a szobrászat, esetleg a költészet adja meg az élet értelmét, tartalmát; mások a színpad felé vonzódnak, színészek lesznek, ismét mások nyelvészkednek, regényt írnak, nagyon sokan sportteljesítményekért rajonganak. Engem korai gyermekkoromtól a technika bűvölt el, ezért adtam e rendhagyó életrajznak A technika varázsa címet" — írja bevezetőjében Horváth Árpád, az ismert író, a technikatörténet örök szerelmese. A szerző ismertetve saját mozgalmas, fordulatos életútját, élmény- és regényszerűen bemutatja gyerek-, ifjú-, majd felnőttkora érdekes technikai újdonságait, találmányait. Így eleveníti fel — sok más egyéb mellett — Parseval, Zeppelin és Hindenburg-léghajók történetét. Szól a korai magyar repülésről, így Székely Mihály (1885—1959) repüléséről, a győri bemutatóról, felvillantja a régi gőzgépeket, mozdonyokat, cséplőgépeket, hajó- és malomgépeket, autókat, szikratávírót, szivattyúkat és így tovább, sok-sok olyan alkotást, amelyek ma már legfeljebb múzeumban láthatók. Horváth Árpád szeretett szülővárosában a Magyar Vagon- és Gépgyár autóosztályán, mint esztergályos inas, majd a Jankovits-gőzmalomban, mint napszámos dolgozott nyaranta diákkorában, a technikát tehát emberközelben ismerte meg. Eljegyezte magát a természettudományokkal is, szívesen emlékezik egykori tanárára a Jedlik-emlékeket felkutató Ferenczy Viktorra, és a botanika, földrajz, irodalom tanáraira.