Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KRÓNIKA - „A gőzenergia az ember szolgálatában (James Watt emlékre) c. kiállítás

szerepre készséggel vállalkozott. Engedjék meg azonban, hogy ebben én inkább egy jó irányban haladó fejlődésnek lássam tanújelét. Két okból is. Először is azért, mert annak felismerését jelzi, mindkét oldalon, hogy a történelem totális, vagy — mint az Annales-iskola francia történészei szokták mondani — globális, mindent átfogó. Tehát egy olyan nagy folyamat, amelybe tulajdonképpen minden beletartozik. Nemcsak a politika, a puszta eseménytörténet, mint egyesek valaha képzelték, hanem a társadalom minden funkciója, a gazdaságtól és annak valamennyi ágától az életformákon át a mentalitásig, a kultúráig, a technika és a tudományok fejlődéséig, a matematikától a szépirodalmon és zenén át a képzőművészetek megannyi változatáig. Ez mind része a történelemnek. Mint ahogy része, az összefüggések bonyolult rendszerében, a mindenkori jelennek is, amely egyébként jóformán csak egy múló pillanat a történelem folyamatában, hiszen az holnapra már a mát is múltként mindenestül elnyeli. A történelem reálisan csak így, és másként nem értelmezhető. Ehhez az értelmezéshez azonban a történésznek elengedhetetlenül szüksége van olyan határos, más tudományágak segítségére, amelyek speciális módszerei és eredményei nélkül egy sor fehér foltot nem tudna kitölteni, és az általa körvonalazott kép bizony hiányos maradna. E más tudományágaknak viszont ugyancsak szükségük van a történészek segítségére abban, hogy az általuk vizsgált, speciális jelenségeket, a reális társadalmi összefüggéseknek megfelelően, a fejlődés egész folyamatába úgy tudják beilleszteni, hogy minden rész a maga helyén legyen. Feladatainkat tehát csak együttes erővel tudjuk megoldani. E mai találkozóban én e kölcsönös felismerésnek, az együttműködési készségnek látom tanújelét. Ez — ha szabad úgy mondanom — olyan baráti kézfogás, amelynek — reméljük — a jövőben folytatása és sok jó eredménye lesz. Tulajdonképpen ezzel függ össze a másik pozitívum is. A XVIII. század kutatásával foglalkozó Nemzetközi Társaság jövőre, 1987 nyarán itt, Budapesten rendezi meg a következő Nemzetközi Felvilágosodás Kongresszust, amelyre a nagy nemzetközi érdeklődés jeleként eddig mintegy 1500 külföldi résztvevő jelentkezett. Ez ugyan egyes orvosi kongresszusok létszámát nem éri el, de arányában mégis jelentős, különösen ha arra gondolunk, hogy betegség mennyivel több van a nagyvilágon, mint felvilágosodás. E kongresszus munkájához szervesen kapcsolódik majd az a nagyobb interdiszciplináris kiállítás, amely itt, a Néprajzi Múzeumban kerül megrendezésre ez alkalomból á „Kultúra és társadalom a XVIII. századi Magyarországon" témakörben, több intézmény részvételével. Tulajdonképpen ezt a mai kiállítást is már a nagyobb közös vállalkozás előfutárának, első lépésének tekintem. Igaz ugyan, hogy a gőzgép inkább a XIX. század jelképeként fogható fel, de az indulás, James Watt életművének nagyobb részével együtt, még mindenképpen a XVIII. század, a felvilágosodás és a kibontakozó ipari forradalom időszakára esett. A XVIII. századot még elég nagy, bár fokozatosan csökkenő mértékben jellemezte a tudományos elmélet és a gyakorlat közti szorosabb kapcsolat hiánya. Példaként idézhetjük erre a mechanika kettősségének esetét. A mechanikát mint a mozgásokra vonatkozó ismeretek együttesét jól-rosszul már a spekulatív fizika is magában foglalta, — de ez még nem talált eléggé utat a gyakorlat felé. A gyakorlati mechanika — a másik oldalon — ment a maga külön útján, a maga empirikus, mesterségbeli fogásaival, elég kezdetleges gépi berendezéseket tartva működésben. A technika- és tudománytörténet művelői sokat vitáztak arról, hogy e két mechanika közül melyik hatott inkább a másikra, és melyik vitt nagyobb szerepet az ipari forradalom felszerelésének kiépítésében. A leg-