Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

KRÓNIKA - „A gőzenergia az ember szolgálatában (James Watt emlékre) c. kiállítás

valószínűbb az, hogy az ismeretek (főleg a matematika) és a jártasságok általános szintjének együttes emelkedése tette lehetővé — egy-egy társadalmon belül — a kettő közeljutását és találkozását. Általános érvénnyel ez a XVIII— XIX. század fordulóján kövekezett be a fejlettebb, nyugati országokban^és csak a XIX. század közepe felé Magyarországon. De a fejlődés üteme egy-egy országon belül sem volt egyenletes, hanem az adott struktúra szabályozta, hogy hol, melyik szektorban haladt gyorsabban, illetve lassabban. Magyarországon először a bányászat terén mutatkoztak a közeledés tünetei — utóbb a vízépítés, mezőgazdaság terén és csak jóval később az iparban. A Selmec vidéki bányáknál, amelyeket a víz szinte reménytelenül elöntött, a kamara, jeles szakemberek segítségével, már a XVIII. század első felétől alkalmazott gépi vízemelő berendezéseket. Angliában 1712 óta alkalmaztak atmoszférikus nyomású „tűzgépet" ilyen célokra. Magyarországon az első ilyen gépet 1723-ban Üjbányán Isaac Potter állította fel. Az ifjabbik Hell pedig e gépnek utóbb egy javított változatát szerkesztette meg (1758). Hazai viszonylatban korai, kivételes példa ez a mechanikai jártasság és az elméleti képzettség találkozásának. Figyelmet érdemel, hogy az angol történetírás különböző iskolái hogyan ítélték meg e találkozások és eredmények történetét. A whig liberális hagyományokat folytató G. M. Trevelyan (History of England, 1939) szerint az 1688-i forradalom utáni Anglia nagyságát a szabad egyéniségek adták, szemben az olyan tudományos testületekkel, mint az egyház, egyetemek stb., amelyek „félig még aludtak". Az ilyen egyéniségek közt említi Marlborough, Swift, a két Pitt, Cook kapitány, Adam Smith és Hume neve mellett James Wattot is. Ujabban viszont Péter Mathias (The First Industrial Nation, 1969) jóval szélesebb hátteret és feltételrendszert fedez fel az egyéni alkotók mögött. Hangsúlyozza, hogy az ipari forradalom kibontakozása során létrejött technikai újítások közül a gőzenergia felhasználása volt a legfontosabb, és hogy Watt gőzgépe volt egyik fő tényezője az 1780-as évektől kezdve annak, hogy az ipari termelékenységben áttörés következhetett be. De azt is hangsúlyozza, hogy a gőzgép alkalmazásának történetéből levonható általánosabb tanulságok egyike éppen az, hogy az eredmények nem pusztán, talán nem is elsősorban a briliáns egyéni feltalálóknak köszönhetők, hanem inkább egy olyan folyamatnak, amely igen sok, nem egyszer ismeretlenül maradt, kisebb újító igyekezetéből állt össze, hogy az új gőzgéphez a fémipar precíziós műhelymunkájának javulása is szükséges volt, és hogy a haladásnak mindig a gazdasági szükséglettel és az adott technikai színvonallal kell lépést tartania. Az újítások többsége egészen a XIX. századig nem a tudományok alkalmazásából adódott, és nem is az adott nevelési rendszer eredménye volt, hanem kísérletező kedvű, vállalkozó szellemű amatőrök, kézművesek, órások, kovácsok, helyi emberek próbálkozásaiból jött létre egyegy probléma megoldására. Innen nézve Watt inkább a kivételek közé tartozott „a superb product of the Scottish University World" — hallgatta Joseph Black hőtani előadásait Glasgowban, bár ez találmányaira nem volt közvetlen hatással, a víz kémiai összetételének pedig egyik első felismerője volt. Watt a Glasgow University laboratóriumában használta a Newcomen-gép modelljét, amelynek hatékonyságát külön kondenzátorral azután megnégyszerezte. Newcomen kovács volt, aki Thomas Savery kapitány — amatőr arisztokrata feltalálónak a Royal Society előtt a XVII. század legvégén bemutatott vízgépéből segített használható masinát készíteni (1712). 1775-ben, amikor Watt Birminghambe ment, kb. 40 Newcomen-gép működött Cornwallban és 60 a northumberlandi szénmezőn. 1781-ig Watt sok ilyent átalakított, majd Boulton műhelyében elkészí-