Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

További érdekes adatokat közölt még Schmidt bibliográfiai tevékenységéről a Praxis Medici 1931. 7. száma (356—361. p.): „Erdély kisebbségi orvosainak önálló munkái 1919-től 1929-ig bezárólag'' című cikkében: „Közel három éve gyűjtöm és kutatom Erdély . . kisebbségi orvosainak úgy szak-, mint minden egyéb téren való munkásságának adatait, melyekből ez alkalommal bibliográfiát állítottam össze.. . I. Általános rész Erdély német anyanyelvű lakosságából — ca. 600 000 — az orvosok száma közel 400, így nem lesz túlzás, az 1 700 000 magyar anyanyelvű lakosságból az orvosok száma 1600. Az 1919-től 1929-ig terjedő tizenegy év alatt 30 kisebbségi orvostól 55 önálló mű jelent meg, az Erdély kisebbségi orvosi karának 2%-a évente 5 művel lép a nyilvánosság elé: Nem áll rendelkezésemre összehasonlításra alkalmas adat az erdélyi kisebbségek egyéb szellemiségének munkásságáról, sem a múlt adatait nem tudtam megszerezni, de mindenesetre számottevő teljesítmény a nehéz változott viszonyok között." Megállapíthatjuk, hogy Schmidt cikkei betekintést adnak az erdélyi magyar értelmiség egyik legfontosabb és tevékeny csoportjának a szakirodalmi tevékenységébe. A folyóirat „Hír" rovata fontos forrásul szolgál a kisebbségi orvosok mozgalmaival kapcsolatban. Az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi szakosztályáról is sok közlemény jelent meg a lapban. Többek között arról is értesülhetünk, hogy magyar kisebbségi orvosok számára nem engedélyeztek továbbképző kurzusokat. Csupán 1930 körül sikerült az Erdélyi Múzeum Egyesület vándorgyűlése keretében valami hasonlót szervezni. A harmincas évek végére tovább nehezedett a kisebbségi orvosok és az orvosi sajtó helyzete. A lapok tartalmát a korábbinál is szigorúbb cenzúrának vetették alá, a városok és egyesületek nevét magyar szövegben is csak románul lehetett feltüntetni, például 1938-ban arról olvashattunk, hogy „Az Ardeali Múzeum Egyesület orvoskongresszusa Turdán lesz." Az 1940. évfolyam első számában a szerkesztők megérezvén, hogy lapjuk hamarosan megszűnik, értékelték eddigi tevékenységüket. „ .. . érezzük: közeleg a vég. Az elmúlás még a jól végzett munka után is fájdalmas . .. Szeretnénk még élni, alkotni, teremteni. Szeretnők még valamennyire öszszetartani azokat, akik egymásra vannak utalva. Kérő szóval hívunk tehát mindenkit megritkult sorainkba . . . küldetésünk a befejezéshez közeledik ..." A Praxis Medicus az 1940. 7—8. száma megjelenése után feltehetően az akkor kialakult nemzetközi helyzet miatt (Erdély északi része visszakerült Magyarországhoz) megszűnt. Így tehát Erdély déli részének magyar anyanyelvű orvosai szakfolyóirat nélkül maradtak. A két világháború közötti Erdély magyar orvosi irodalmának figyelemreméltó — de nem hosszú életű — kezdeményezése volt egy két nyelvű gyógyászati folyóirat megindítása. Ugyanis Nagyváradon dr. Erdő Béla szerkesztésében, Gyakorló Orvos — a Medicus Practicant címmel indult egy új orvosi lap, amelynek közleményei magyar és román nyelven jelentek meg. A kiadvány a gyakorló orvosok számára kívánt útmutatóul szolgálni, és megismertetni velük a román szaknyelvet.