Technikatörténeti szemle 16. (1986-87)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Fejezetek a két világháború közötti erdélyi magyar természettudományos, ipari és orvosi folyóiratkiadás történetéből

Kolozsvárott indult meg 1928 januárjában az Orvosi Szemle. Szerkesztője Herskovitz Izidor doktor volt. Sajnos e jelentős folyóiratból sincsenek példányok a hazai könyvtárakban, így jellemzésére csupán Schmidt Béla már idézett cikkéből tudunk egy részletet: „A havonta 24—32 oldal terjedelmű, eleinte 15— 19 cm, majd 23—32 cm nagyságú ábrákkal ellátott szemle, az átlagos nívón felülálló s az egész világ fontosabb orvosi eseményeiről könnyen áttekinthető módon beszámoló lap, mely köré mintegy átcsoportosult az orvostudományt erdélyi kisebbségi lehetőségek szerint ápoló orvosi kar. Orvos-socialis, orvostörténeti közleményei a régi hagyományokat ápolják, tudományos közleményei nem egyszer értékes kutatások eredményeit adják át a nyilvánosságnak." A lap főmunkatársa Pataky Jenő doktor volt. Az Orvosi Szemle 1929-től a fogorvosok részére havi mellékletet jelentetett meg Stomatológia címen, a szerkesztő Vass Zoltán doktor és a főmunkatárs Kopár Gerő doktor volt. Jelentős előrehaladásnak minősíthetjük a szakirodalmi ellátottság területén azt a körülményt, hogy az általános jellegű orvosi folyóiratok mellett megjelent az első erdélyi magyar speciális, csak egy szűkebb rész szakterülettel foglalkozó folyóirat is. Régen óhajtott igénye volt az erdélyi magyar orvosoknak, de a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek is egy orvosegészségügyi ismeretterjesztő, népnevelő folyóirat megjelentetése. Mivel állami támogatásra nem számíthattak, ezért ezúttal is magánkezdeményezésre volt szükség. Az erdélyi magyar orvosi közéletben jelentős szerepet játszó Schmidt Béla dr. szerkesztésében Marosvásárhelyen jelent meg a Magyar Népegészségügyi Szemle című lap 1933-ban. A bevezetőjében közölte célkitűzéseit: „Régen érzett és nagyon elhanyagolt hiány pótlására vállalkozik a Magyar Népegészségügyi Szemle, melynek első számát a magyar néphez útnak indítjuk ... Népünk életében még nem vizsgáltuk meg különleges szempontok szerint az egyes magyar vidékek egészségügyi viszonyait. Pedig ennek nagy jelentőségét a magyar jövő szempontjából nem kell vázolni. Ezt is szolgálni akarja e lap. A sötét tudatlanság ellen: az ismeretszerzés lehetőségét nyújtja. Vissza kell állítani a népben; az orvos iránti bizalmat s a munkaszeretet hasznát a nép egészségére akarjuk beállítani. .. Hogy mit akarunk nyújtani? Nem ígérni és hangzatos szavakat üresen csépelni. A felvilágosítás erejével cselekedni, mindazon tenni, segítőkezet nyújtani, melynek hiányát napról-napra szomorúan tapasztalhatjuk. Célkitűzésünknél az a határozott elv vezérelt, hogy az állam egészségügyi munkájába kapcsolódva, azt támogatva — munkálkodjunk népünk egészségügyén ... A felvilágosítás már maga egy védelem... Célunk az ismeretterjesztés, de nem léleknélküli betűvel, hanem könnyíteni annak tartalmi egyszerűségével, erejével..." (Magyar Népegészségügyi Szemle, 1933. 1. sz. 4—5. p.) A lap egész Erdély, de elsősorban a Székelyföld részére íródott, főleg az ottani problémákkal kívánt foglalkozni. A folyóirat megjelenésének több mint tíz esztendeje alatt lényegében jól megfelelt — az adott körülmények között — a követelményeknek. Bár a legtöbb cikk nem közvetlenül a nép számára íródott, hanem főleg a vidéki nem orvos értelmiségnek — tanároknak, tanítóknak, lelkészeknek, bábaasszonyoknak, műveltebb háziasszonyoknak stb. — lényegében e réteg közvetítésével akarták eljuttatni a szükséges egészségügyi ismere-