Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Janetschek, Helmut: Az első Watt-féle gőzgép az Osztrák–Magyar Monarchiában: Esterházy herceg kismartoni gőzgépe

s onnan tovább ökör- vagy lovasszekérrel. Az osztrák vámhatárt Braunaunál lépték át (32). Az 1805-ben a kismartoni kastély számára újonnan beszerzett orgonát is ezen az úton szállították rendeltetési helyére szalmába csomagolva, három társzekéren (33). A herceg külföldi útjáról 11 ládát küldetett a honi vámterületre, amelyek közül 10 1803. okt. 7-én érkezett az osztrák vámhatósághoz. A részletes tartalomjegyzék sajnos már nincs meg. A fellelhető aktákban csak arról van szó, hogy könyveket is tartalmaztak a ládák, amelyeket a cenzúrának kell alávetni. Október 21-én 8 rekesz érkezett, óraművekkel és különféle asztalosmunkákkal, valamint all. láda (34). Kétségtelen, hogy a gőzgép, legalább is ami a lényeges, szükségszerűen Angliából behozandó alkatrészeket illeti, ebben a 11 ládában volt. Tudjuk, hogy a herceg 1803-ban Londonban tartózkodott. Márc. 30-án SzentGálly jószágigazgatónak írt, hogy megkapta a jelentését stb. (35). Július 2-án Londonban nyugtázta jószágigazgatójának jelentését különböző uradalmai gazdasági helyzetéről (36). Távollétében fia, Esterházy Pál írt alá különféle iratokat. Térjünk most rá magára a gőzgépre, amelynek adatait Czaplovits igen jól leírta (fordítás a német facsimilebői): „A gőzgépet Londonban David Matson (Ténylegesen David Watsonról van szó, aki R. Trevithick-kel állt kapcsolatban Londonban, aki műszerész és gőzgépkészítő volt. Lásd: „Life of Richard Trevithick". II. kötet 12—134, London 1872) gyártotta, Esterházy Miklós herceg Londonban személyesen vásárolta meg és 1803-ban szállították Kismartonba; ez volt az első gőzgép az Osztrák Császárságban. A gépet Johann Dietrich Langenreuter 1794-ben állította fel a kastély kertjében a nagy tó mellett, egy kondenzátorral megerősítette, amely egyidejűleg melegvizet szolgáltatott egy fürdő számára és látta el gőzmérővel a gőzkazánt, a félelmetes robbanástól egy saját találmánnyal óvta így a gépet, teljesen felszerelte és üzembe hozta. E gép gőzkazánja 3 1/2 láb átmérőjű, és 10 mázsa kőszénnel vagy másfél öl fával 24 órán át a kellő hatásfokon tartható. A gőzöket olyan fokra lehet hevíteni, hogy minden négyzethüvelykre 40—45 font erővel hassanak, és egy hat hüvelyk átmérőjű hengerben egy dugattyú fejlapjára váltakozva hol hátulról, hol elölről gyakoroljanak nyomást. Ezáltal szükséglet szerint a gép két, akár három szivattyút (ezek közül kettő egyszerű, egy pedig kettős működésű) helyez mozgásba, egy perc alatt három és fél vödör vizet (280 magyar iccét) vas csőveken keresztül 30 öl magasságú dombra, egy tavacskába szállít, amelyből száraz időjárás esetén a hajtatókat és a kert minden részét öntözni lehet." Ez a riport az 1816. évi Vaterländische Blätter 505. oldalán jelent meg; a facsimile még a sajtóhibát (1794, 1804 helyett) is visszaadja. A beszámoló „Langenreiter gőzgép modellje" (1. ábra) által válik teljesen érthetővé, amely — ahogyan a kazánátmérő összehasonlításából kitűnik — 1 : 10 léptékű (11 cm: 110 cm). Fekvő, kettős működésű, nagynyomású (kb. 8 atm.) gőzgépről van szó a Trevithick szerinti konstrukcióban, a kazánba beépített hengerrel, javított Beighton vezérléssel és keresztfej vezetéssel a dugattyúrúd számára. Az odavissza mozgás átalakításának forgó mozgássá e forradalmian új módját a nagy nyomás mellett (a henger beépítése a kazánba, csak a hőveszteség csökkentését szolgálta) elsőként Trevithick alkalmazta. James Watt hevesen bírálta, mert minden zsenialitása mellett sem tudott elszakadni a lengőkar alkalmazásától és a kevésbé veszélyesnek tekintett kisnyomású konstrukciótól. Trevithick az ő