Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Janetschek, Helmut: Az első Watt-féle gőzgép az Osztrák–Magyar Monarchiában: Esterházy herceg kismartoni gőzgépe

„Locomotion"-jának (a világ első gőzmozdonya) kardánját súllyal szabályozott biztonsági szeleppel látta el, amilyen modellünkön is látható. A James Watt által feltalált kondenzátor alkalmazása, — minthogy gazdaságosabb volt a kipufogó gépnél, álló berendezéseknél általánosan bevezetett volt —, nem volt tehát Langenreiter eredeti gondolata, ahogyan azt a cikk sugallhatná. Langenreiter azonban, ahogyan az a modellből látható, a vízcsőkazán hatásfokát azáltal javította, hogy a gőzvezetéket a tolattyúba való betorkolás előtt még egyszer átvezette a füstgázcsövön, vagyis úgyszólván túlhevítőt alkalmazott. Ha kiszámítjuk a teljesítményt: 280 magyar (pozsonyi) itce = 237,552 l/perc 30 öl = 56,3034 m magasságba, 10 mázsa = 1000 bécsi font — 560 kg/mp 7000 kcal/kg fűtőértékű szénfogyasztás mellett, 1,15% bruttó hatásfok adódik. Ha figyelembe vesszük, hogy a számított hatásfok a tényleges hasznos teljesítményre vonatkozik, amely magába foglalja a szivattyúk veszteségét és a fürdő fűtési veszteségét is, kétségtelen, hogy nagyobb ez az érték, mint az akkori idők közönséges Watt-féle gőzgépeinek a tengelykapcsolóra vonatkoztatott 2%-os hatásfoka. Ez a kulturális szükségletből fakadt kismartoni gőzgép tehát sok szempontból korszerűbb volt, mint számos, évtizedekkel később az Osztrák Császárságban az ipar számára felállított gőzgép. Ebben áll jelentősége a kor technológiai-civilizációs fejlődése szempontjából. A gőzgépet 1804-ben az alapozás elkészülte után Johann Dietrich Langenreiter állította fel. Egyike volt a számos némte mechanikusnak, akik a 18. és 19. században Angliában tartózkodtak és oly nagy szerepet játszottak a technológia transzferben az ipari forradalom korában. Ismerte az angol technológiát és a német nyelvet, ami Kismartonban különösen előnyös volt. Langenreiter fizetése feltehetően magas lehetett, mert 1810-ben egyedül szálláspénzre 230 Ft-ot kapott és szállását a herceg magánbútoraiból rendezték be (37). Mikor Langenreiter 1808-ban lakást változtatott, a herceghez fordult, hogy fedezze az új lakásban szükséges javítási költségeket és engedélyezze továbbra is a hercegi bútorok használatát. Második kérését elutasította a herceg azzal, hogy a bútorok a házhoz tartoznak, de később engedélyezte a bútorok átszállítását és további hasznláatát (38). Langenreiter új lakása Kismartonban a Tilli-féle házban volt, ahol is az egész első emeletet 300 Ft-ért (azaz 70 Ft-tal többért, mint amennyi a kvártélypénze volt) bérelte és 200 Ft-ért átépíttette. 1809-ben az agglegény Langenreiter a jóságigazgatóság javaslatára a ház nagy részét a szintén hercegi szolgálatban álló Katzer mérnöknek és feleségének adta bérbe 70 Ft és a koszt és mosás külön megfizetése ellenében. A közös háztartás azonban rövidesen veszekedésre vezetett a két technikus között. Langenreiternek végül nem maradt elég helye saját személyzetének elhelyezésére és önálló háztartása vezetésére. Végül 1810. aug. 1.-vel felmondott Katzernek. Minthogy a jószágigazgatásnak nem sikerült a felizgatott kedélyek lecsillapítása, 100 Ft-tal nagyobb kvártélypénzt kért a hercegtől az érdemes Katzer mérnöknek, mindaddig, amíg annak szolgálati lakást nem tudnak biztosítani (38). Az 1810-es év Langenreiter számára még más szempontból is jelentős volt. A Vaterländische Blätter egy lábjegyzetében a következő áll: „Ez a művész 1810-ben Brüdern báró számára Budán kisméretű saját találmányú gőzgépet készített, amelyet Bécsben az udvar jelenlétében nyilvánosan bemutatott, s melyet elsősorban azért bámultak meg, mert minden alkatrészével és tartozékával egy közönséges méretű kocsira volt szerelve, s anélkül, hogy abszolút hatékony-