Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Tőkéczky László: Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem létrejötte és működési céljai

utánpótlási" tevékenységet hallgatóik körében, hogy a legtehetségesebbeket a Gyűjteményegyetem körébe „menthessék" s így ezt a sokak által „luxusintézkedésnek" tartott területet a kiválósággal Hl. annak teljesítményeivel igazoltassák. Mai szemmel nézve szinte apróságokról van szó, hiszen a Gyűjtemény egyetem teljes személyzete, a csúcsponton sem volt több, mint kb. 200 ember, amelyből 2/3 a tudományos tisztviselők száma és 1/3 a tudományos segédszemélyzet. A gazdasági és társadalmi viszonyokat tekintve azonban mindez — főleg az egyetemek változatlan, sőt bővített fenntartását figyelembe véve — a korabeli lehetőségek maximuma volt. Ha mindent figyelembe veszünk ugyanis, akkor kiderül, hogy 1914/15-ben, az akkori intézménystruktúrára együttesen 2 262 512 pengőnek megfelelő összeg jutott a költségvetésből, míg 1927/28-ban, a „költekezés" csúcspontján, jóval több intézményre is csak 2 472 450 pengő. (7) „A tudományos célokra szánt javadalmak fölemelése azonban mindezideig nem volt keresz* tülvihető, s így a gyűjtemények tervszerű gyarapításához és a tudományos kutatásokhoz szükséges anyagi feltételek ma is hiányoznak." (8) Pedig a Gyűjtemény egy etem megteremtésénél Klebelsbergék ugyanabból az alapelvből indultak ki, mint a Széchenyi Társaság működésénél: nem lehet, nem szabad új állásokat teremteni (az ügyvezető alelnökök az egymást kétévenként váltó gyűjteményi főigazgatók), az egyetemi tanárok és a mecénások sem várnak külön állami fizetésre. Igaz viszont, hogy az egységes tudományos tisztviselői keretszám kedvező anyagi rajtot vett, hiszen a VIII. fizetési osztályból indult. Viszont az alkalmazási feltételek tevékenysége eleve „elitjelleggel" kívánta a testületet felruházni: hiszen csak doktori címmel, ill. minden szakmában az elérhető legmagasabb iskolai minősítés birtokában lehetett valakinek reménye az alkalmazásra. „Ismeretes a tisztelt Tanács előtt az a törekvésem, hogy az Országos Magyar Gyűjteményegyetem tudományos tisztviselői karában a legválogatottabb és a legképzettebb ifjú szakembereket kívánom összegyűjteni. Az 1927. XIII. tc.-ben kifejezetten biztosítottam a külföldi ösztöndíjak 5%-ét a Gyűjteményegyetem tisztviselői számára ... ezentúl a Gyűjtemény egy etem tudományos tisztviselői karába ill. a Gyűjtemény egyetem szolgálatába... csak olyanok vétessenek fel, akik megelőzőleg legalább egy évet az Országos ösztöndíjtanács javaslatára elnyert ösztöndíjjal külföldön töltöttek." (9) A fenti kemény feltételek alól egyetlen kivétel volt: a művészeti gyűjtemények területe, „melyeknél műérzékkel és finom érzékkel bíró egyének alkalmazására feltétlenül szükség van ... (de csak ha) ... az illetők hivatottságukat kiváló irodalmi vagy gyakorlati működéssel már beigazolták". (10) Az így lassan létrejött elitintézetnek azonban a konkrét tudományos tevékenységen túl mintaadó, továbbképzési és kvalifikáló szerepet is szán a miniszter — francia mintára. Itt lenne a hazai műhelye a vidéki gyűjtemények főállású tisztviselői képzésének. Az elitintézmény, mint minden más klebelsbergi gondolat egy hatékony hierarchizáltságot hivatott működtetni: „a tudományos szempont a nagy közgyűjtemények mindhárom típusánál: a levéltárnál, könyvtárnál és múzeumnál a múltak remineszcenciáival és bizonyos technikai nehézségekkel küzd, de a jövő fejlődés iránya a tudományos követelmények mind erőteljesebb érvényesülése lesz ... Lefelé inkább a tömegek lelkivilágához közelebb álló népmúzeumokkal kell dolgozni; a nagy múzeumok igazi közönsége ellenben a szakembereken kívül az intelligencia, amely a tudósokkal együtt képviseli a nemzetek mindenkori művelődését. Ne feledjük, hogy nemcsak a proletariátusnak, a középosztálynak is megvannak a maga tömegei és éppen ezek a tömegek kell, hogy képezzék a nagy múzeumok látogatóinak zömét. A múzeumok kifelé ható