Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Gáspár Dorottya: Régi kulcsok és zárak

IV. TÍPUS, 2. változat, kulcsvariációk: a—o. V. melléklet. A típustól való eltérése az, hogy a kulcstoll a kulcsszár síkjától nem magasabb. A kulcstoll a kulcsszár hátoldala felé mélyül. IV. TÍPUS, 3. változat, (15. kép). (27) A zárnyelv híj ázása téglalap alakú, a kulcstoll viszont híjazás nélküli. A többi változathoz képest ritka. Kulcsvariációit — amennyiben vannak — nem lehet megállapítani. IV. TÍPUS, 4. változat (3b. kép). Zárfedő lemezén a kulcslyukon kívül még egy hasíték van. Ez a zárpánt horga számára készült. Elsősorban dobozok, ládák zára ez a változat, de görög sírsztélék tanúsága szerint ajtókon is alkalmazták. (28) Az eddig bemutatott kulcsvariációk mindegyike tartozhatott hozzá. Ha a IV. típusú zár bármelyik változata dobozon van, akkor a pánt szükséges volt. Ha nem kívülről hajlították rá a zárfedő lemezre, akkor a fába süllyesztették. A IV. típus maga végig a római koron át megvan. Pompeji leletek közt épp úgy megtalálható, mint a IV. században. Pannóniában a hosszúkás zárpánt fordul elő. A rövid szívalakú zárpántok a birodalom nyugati felére jellemzőek és a legkésőbbi is a II. század elejére datálható. (29) Pannóniában a szívalakú zárpánt nincs meg. ÍV. TÍPUS, 5. változat, (16. kép). (30) Zárfedő lemezén a kulcslyukon kívül két hasíték van, a hozzátartozó két zárpánt miatt. Nyitásnál az „e" fázisban van változás. Itt kell ügyelni arra, hogy a zárnyelv elmozdításával mindkét zárpánt szabaddá váljon. Ez a változat inkább a birodalom keleti felére jellemző. Ismertek Thraciából (31) és Görögországból. (32) Általában véve ritkább az előző változatoknál. (Kettős pánt egyébként nemcsak ehhez a típushoz tartozhat. Megvan a rugós szerkezetű záraknál és a forduló kulcsos záraknál is.) A zárváltozat előfordul Pannóniában. IV. TÍPUS, 6. változat. A kétoldalú zárak. Ezekhez tartoznak az olyan kulcsok, amelyek a zárat kívülről is és belülről is nyitották. Minthogy ez a zárási és nyitási lehetőség az ókorban nem általános és magától értetődő, külön változatnak kellett venni. A kétoldalúság kritériumát GROLLER fogalmazta meg. (33) Lényege, hogy a kulcstarajt kettévágva két olyan darabot kapjunk, amelyek egymásnak reciproka. V. TÍPUS, a biztonsági zár (17. kép: a: zárnyelv, b: kulcs, c: zárdoboz, d: zárszerkezet). Tulajdonképpen alig lehet új típusnak nevezni, hiszen működési elve a IV. típuséval megegyezik. A kettő közötti különbség, hogy ennél a zárnál a nyitás művelete előtt különböző mozgást kell elvégezni a kulccsal. Borított és süllyesztett zár is lehet. Nyitás: a) a kulcsot a kulcslyuk függőleges szárán át a zárba helyezzük egészen a zárfenékig. A kulcs zárba illesztésekor a kulcsszár függőlegesen lefelé áll. b) Ugyanebben a síkban a kulcsot a zárban lefelé lökjük úgy, hogy a kulcs szára a zárfedő lemezre merőleges legyen, c) Még mindig ugyanebben a síkban a kulcsot a kulcslyuk függőleges szára mentén lefelé mozgatjuk, magunk felé húzzuk, d) A kulcs tollát a peckek alá helyezzük, e) A kulcsot most ugyanabban