Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Tőkéczky László: Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem létrejötte és működési céljai

Akadémia dolgozóit is magába foglalva — önállóságának fenntartása mellett — az inflációs Magyarországon a tudományos munka folyamatosságának és későbbi kibontakozásának jelentős érdemű kerete volt. Nézzük meg most a létesítés konkrét és általános szempontjait közelebbről: „Közgyűjteményeink egészséges fejlődésének fő akadálya az egységesen elgondolt, céltudatos kultúrpolitikai programnak s az ennek alapján működő központi irányításnak a hiánya volt... A meglévő intézmények közül szelekcióval kell kiválasztanunk a fejlődésre alkalmas intézményeket... s teljesítményeiket, a lehető legmagasabb fokra kell emelnünk... A kultúrstatisztikát javító, de egyébként kultúrmunkát nem teljesítő közgyűjtemények támogatását és létesítését az állam nem vállalhatja. Szükséges azonban a fejlődésre képes közgyűjtemények tervszerű központi irányítását és céltudatos fejlődését az állami felügyelet teljes rendszerének kiépítésével előmozdítani." (2) A tervszerűség, és a központi felügyelet állandóan visszatérő szempontjait rengeteg valós körülmény sürgette (túl az anyagi megfontoláson): partikuláris érdekek, ötletszerű megoldások, egymással folytatott felesleges versengés, amelynek az árfelhajtó hatásán túl, párhuzamos beszerzés lett a vége stb. Mindezek a körülmények még gazdasági válság nélküli időszakban is bizonyos összehangolást követelnek egy kis ország gyűjteményi életében. Fontosabb, mert még inkább tartalmi kérdéseket érint, a gyűjteményi munka szakszerűségének — sok helyt hiányzó — megteremtése, illetve fokozása. Ez a szempont Klebelsberg kultúrpolitikájának egy sarokpontja, vezérlő elve, hiszen az elitnevelés valós alapjait, itt kell látnunk nála. A korszerűtlen és szakszerűtlen termelési és irányítási műveltségű magyar középosztályok új legitimizálásának megteremtését kísérli meg ezzel a miniszter általában is, nemcsak gyűjteményi téren: „Nagy közgyűjteményeink vezető és tudományos állásai valójában nem arra valók, hogy a bürokrácia, a politikai élet vagy a társadalom protegáltjai helyezkedjenek el azokban. Ezeknek a visszaélésszerű állapotoknak csak úgy lehetett elejét venni, hogy nagy közgyűjteményeink egyetemének önkormányzatot adtunk, s autonóm jogosítványainak élére oda iktattuk saját személyzetére nézve a kandidálás jogát." (3) Az önkormányzatnak és a szakszerűségnek az összekapcsolása a Gyűjteményegyetemnek az egyik legfontosabb újítása, hiszen az elvében ugyan megegyezik a magyar jogfejlődés egyik vonulatával (lásd a megyéket), de a dualizmus idején kialakult és állandóan növekvő centralizálás és bürokratizálás ellentéte volt. Fontos persze kiemelni azt, hogy Klebelsberg koncepciójának ez különös és nem általános mozzanata, hiszen mindig is hangoztatta, hogy „itt tudósok autonómiájáról van szó", olyan területről, ahol az emberek „elbírják" az önkormányzati ügyintézést. Ezért harcol elszántan a Gyűjtemény egy etem tisztviselőinek magas kvalifikációján túl, a szakszerűségi kiválasztásért. Hangoztatva, hogy ez ma már az egész „művelt világon" így van, s a hagyományos vármegyei nepotizmus itt közérdeket sért. (4) Nem utolsó szempont itt sem a kultúrfölény elv követelményrendszere, amely Klebelsbergnél egy állandó nemzetközi verseny folytatását jelenti, s a dualizmus levont tanulságaival együtt minden intézkedésnél sarkkövet jelentett: „Ausztriával szemben, kicsiny és nagy ügyeknem egyszer azért maradtunk alul, mert a részletes szaktudást igénylő kérdésekben gyengébbnek bizonyultunk. Ezenfelül a hiányos nyelvismeret is gátja volt annak, hogy a külföldi irodalom, művészet, tudomány és publicisztika előtt a magyar ügyet sikerrel képviseljük... Trianonban keservesen megadtuk az árát... (ma ellenfeleink) művelődési fölényünk leküzdése végett tervszerű kul-