Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)
TANULMÁNYOK - Vámos Éva Katalin–Szabadváry Ferenc: A dél-német kereskedőházak szerepe a Felsőmagyarországi bányászatban közvetlenül a Fuggerek után (1548–1569)
voltak jelentősek. A Fuggerekhez hasonló, hűséges támogatói voltak az uralkodócsaládnak. A cég élén 1504-től Hans Paumgartner állt, aki betegsége miatt 1515-ben átadta a vezetést fiának. Ez utóbbi 1549-ig vezette az ügyeket. Az ő 4 fia közül kettő lett kereskedő (David és Jörg), ök a bányászattal és az ezüst- és rézkereskedelemmel kapcsolatos ügyeket tartották csak meg a közös cégben, a többi vagyont és érdekeltséget szétosztották. A későbbiekben bányarészeiket eladták a Herwartoknak. David Paumgartner udvari szolgálatba kerülve hatalmas adósságokat csinált, amelyek nemcsak az ő, hanem testvére vagyonát is kimerítették, így 1566-ban Jörg Paumgartnert Augsburgban fizetésképtelen adósként fogságba vetették (12). Közben Melchior Manlich 1560-ban létrehozott Philipp Welserrel és Kari Neidharttal egy új céget, melynek neve „Melchior Manlich und Mitverwandte" volt. Ez a cég 1566-tól volt érdekelt a magyarországi rézben. Így került egy Weiser is kapcsolatba ezzel az üzlettel. A XV. és XVI. században a Weiser család különböző ágai egymás után és egy időben is különböző társaságokat hoztak létre, melyek között időnként nehéz különbséget tenni. Ha a korról általánosságban van szó, akkor nem is szokták őket különválasztani (13). A család nevével 1368-ban találkozunk először az augsburgi adólistán, de kereskedelmi tevékenységükről az első hiteles adat csak 1473-ból származik, amikor Bartholomäus, Lucas, Ulrich és Jakob Welser létrehozták az első augsburgi Weiser társaságot. Rokonságba kerültek a Meöttingekkel és segítségükkel bekapcsolódtak az ezüstkereskedelembe, mely a későbbi Welser— Vöhlin társaság létrehozásában a legfontosabb tényező volt. A Welser—Vöhling céget 1498-ban Anton Weiser hozta létre a memmingeni Vöhlinnel együtt. 1517-ben a társaságban nézeteltérések keletkeztek. A tagok egy része a valóságosnál kisebbnek tartotta a kiszámított nyereséget. Ekkor Jakob Weiser, Ulrich Hanolts és a Rem-testvérek kiléptek és tőkéjüket is fokozatosan kivették. Ez a kilépett Jakob Weiser hozta létre a nürnbergi Welser-társaságot. Ennek a társaságnak mindig kevés tagja volt. Említik Jákob 3 fiát és még 3 tagot. A társaság vagyona 1543-ban volt a legnagyobb. Az augsburgi ággal együtt résztvettek egy cinkkereskedő társaságban, igyekeztek megszerezni a magyar rézbányászatot, majd utána a cseh rézbányászatban (Kuttenberg) szereztek jelentős pozíciókat és ezzel szinte egyedül uralták Nürnberg piacát, 1/2 fl-al megemelve ott a réz árát. összesen két generáció idején állt fenn a társaság, utána ez az ág is abbahagyta a kereskedést (14). Maga a felső-magyarországi bányászat és a kohászat közben kincstári kezelésben fejlődött tovább. A XVI. század közepétől a réz és ezüst termelésében érezhető volt a visszaesés mind a három hagyományos európai bányavidéken. A magyarországi réztermelés fél évszázad alatt 62%-ot csökkent, az ezüsttermelés 82,8%-ot. Ennek ellenére pl. a besztercebányai vállalat 1900—2000 munkással és évi 140 000—150 000 gulden üzemköltséggel működött. A kincstár a Garam mellett új kohót építtetett és 1567-ben új szállítóaknát kezdtek. J. Vlachovic szerint a kohók általában lényegesen jobb eredménnyel dolgoztak kincstári kezelésben, mint korábban, bár kevesebb ezüstöt nyertek ki, mert alacsonyabb ezüst tartalmú érceket bányásztak (15). összefoglalva megállapítható, hogy az 1548 után a magyar bányászatban érdekelt dél-német cégek többé a termelésbe közvetlenül nem folytak bele.
