Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Végh Ferenc: A Mérnöki Továbbképző Intézet alapításától a felszabadulásig

jegyzőkönyvhöz már a felszólalások szellemében átdolgozott, de lényegét tekintve a korábbi tervezettel még azonos szervezeti szabályzattervezet szövegét mellékelték (14). Ezután került csak sor arra, hogy az 1938. június 23-i ülésen ~a műegyetem tanácsa elfogadja a javasolt szabályzattervezetet, s úgy döntsön, hogy „a szóban forgó intézet megszervezésének, illetőleg az intézetre vonatkozó szabályzatnak a jóváhagyása végett felterjesztést intéz a minisztériumhoz" (15). Adatainkból ezután hiányzik egy (több?) láncszem. Mert igaz ugyan, hogy a Mérnöki Továbbképző Intézet Szervezeti Szabályzattervezetét a műegyetem vezetősége 1938. jún. 30-án jóváhagyás végett felküldte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, s azt kerek egy esztendő múlva, 1939. július 26-án jóváhagyva „tudomásul és megfelelő további eljárás végett" küldte vissza a minisztérium (16), de a műegyetemről jóváhagyásra felküldött, s a végleges formájában elkészült, miniszteri jóváhagyással nyomtatásban is megjelent Szervezeti Szabályzat szövege között oly nagy fokú az eltérés, hogy arra kell következtetnünk: a minisztériumban nem azért feküdt egy esztendeig a tervezet, mert a bürokratikus malom őrlőkövei közé került, hanem azért, mert végső szövegének kidolgozása további gondos munkát igényelt (17). A minisztériumi jóváhagyás birtokában a műegyetem a Mérnöki Továbbképző Intézet Szervezeti Szabályzat-át a hivatalos lapban is közzétette s különálló kiadványként is megjelentette (18). Az intézet társadalmi fogadtatása A Mérnöki Továbbképző Intézet létrehozása valóban társadalmi igényt elégített ki. Mutatja ezt az a tény is, hogy a Szervezeti Szabályzatban megjelölt szervezetek és szövetségek milyen örömmel vállalkoztak az intézőbizottsági tagság elvállalására. Sőt, nem sokkal a miniszteri rendelet megjelenése után már arra is van adatunk, hogy a Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége beadvánnyal fordult a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben nehezményezte, hogy a szövetséget „mellőzték" az ipari érdekképviseletek sorából. Mint a beadvány hangsúlyozta: „az egész magyar ipar őszinte megelégedéssel üdvözli ezt a nagyjelentőségű és a mérnöki továbbképzés szempontjából hiányt pótló lépést", s már csak azért is sérelmesnek vélte az intézőbizottságból való kimaradást, mivel „a magyar villamos energiaszolgáltatói ipar... összesen mintegy 850 gépészmérnököt foglalkoztat, akiknek továbbképzése annál is inkább fontos, sőt szükséges, mert... mérnökeink ismereteiket a rohamosan fejlődő élet kívánalmainak megfelelően erre hivatott szerv hiányában csak nagy nehézségek árán tudják bővíteni, illetve új ismeretekkel gazdagítani". A Szövetség kérelmét a műegyetem minden bizonnyal támogatólag küldhette fel a minisztériumba, mert az akta külzetén csak egy szó utal a meghallgatásra: „Elintézve!" (19). Erre utal továbbá az a tény is, hogy a megalakult intézőbizottság tagjai sorában már ott olvasható a Magyar Villamos Művek Országos Szövetsége ügyvezető igazgatójának neve is ... (20) Az új intézmény intézőbizottságának az intézet vezetőségét megválasztó első ülésére azonban még meglehetősen sokat kellett várni. A műegyetem vezetősége 1939 novemberében sürgette a minisztériumot, hogy hasson oda: az eredetileg a Szervezeti Szabályzat alapján intézőbizottsági tagokként jelölt egyesületek és közüzemek, ill. vállalatok rövid időn belül jelöljék ki tagjaikat. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium még a következő év áprilisában is sürgető levele-