Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Végh Ferenc: A Mérnöki Továbbképző Intézet alapításától a felszabadulásig

ket küldött egyes intézményekhez, hogy elérje: küldjenek tagot az intézőbizottságba, hogy „intézőbizottság az igazgató megválasztása végett legkésőbb f. évi május havában összehívható legyen, és azután a Mérnöki Továbbképző Intézet működését megkezdhesse" (21). Újabb két hónapnak kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a Mérnöki Továbbképző Intézet intézőbizottságának alakuló ülése végre összeülhessen. Ezen az ülésen választották meg az intézet igazgatójául dr. Mihailich Győző nyilvános rendes műegyetemi tanárt (a műegyetemi nagytanács 1940. ápr. 4-i ülésének javaslata alapján, szavazás útján) (22). Az ülés úgy határozott, hogy „az igazgatóhelyettes megválasztása később fog megtörténni". Ebben a szellemben kérték a minisztériumtól a választás megerősítését. A miniszteri megerősítés — Szily Kálmán államtitkár aláírásával — 1940. júl. 4-én kelt levélben érkezett meg a műegyetemre (23). Az igazgatóhelyettes megválasztásáról nincsenek dokumentumaink, de tudott, hogy Mihailich professzor munkáját Verebély László professzor mint igazgatóhelyettes, Pávó Elemér okleveles gépészmérnök pedig mint az Intézet titkára támogatta (24). Az intézeti munka azonban csak lassan, igaz: gondos előkészítés után, indulhatott meg. Az év júliusában egy minisztériumi adatkérésre azt válaszolta a rektor, hogy a Mérnöki Továbbképző Intézet „... 1939. évi működéséről nem áll módunkban ... adatokat rendelkezésre bocsátani, mert ez az intézet csak az 1940/41. tanévvel kezdi meg működését" (25). Az új intézet megkezdi működését Zimmermann Ágoston rektor 1940. október 13-án mondott beszámoló beszédében, amikor a Mérnöki Továbbképző Intézet szervezeti szabályzatának jóváhagyásáról beszélt, annyit jelzett, hogy ez a „nagyfontosságú intézet" az új tanévben kezdi meg működését (26). A következő tanévben azután valóban meg is kezdte működését az intézet: 1941. február 17. és május 2. között 2955 hallgató előtt 88 előadó 412 órában 104 előadást tartott 18 óra gyakorlattal (27). A meghirdetett .tanfolyam" tulajdonképpen tanfolyamsorozat volt, amelynek öt ágazatában hangzottak el előadások, mégpedig út-, víz-, híd- és betonépítés, geodézia, építészet, gépészet és elektrotechnika, vegyészet. A tanfolyamok látogatottságát nagyban előmozdította az a tény, hogy különböző hatóságok és vállalatok összesen 25 000 P támogatást nyújtottak a tanfolyamoknak, más vállalatok pedig összesen 23 000 pengővel járultak hozzá ahhoz, hogy mérnökeik ingyen vehessenek részt a tanfolyamokon. Bár az első tanfolyamsorozaton a vidéki mérnökök részvételét még nem tudták biztosítani, a budapesti mérnökök 35 százaléka volt hallgatója a különböző szekciók előadásainak, s ez a szám mindenképpen utalt mind a Mérnöki Továbbképző Intézet megalakításának időszerűségére, mind a mérnökökben élő felelősségtudatra. Az igazgató professzor bejelentette, hogy az egyes előadásokat külön kötetekben kívánják megjelentetni Jáky József, Németh Endre, Oltay Károly, Kotsis Iván, Verebély László, Pattantyús A. Géza és Csűrös Zoltán szerkesztésében. Ennek a kiadói tevékenységnek nagyon kedvező volt a fogadtatása, mind az egyetemen belül, mind a magyar mérnöktársadalomban. Az egyetemi fogadtatásra jellemző, hogy Mihailich Győző a Mérnöki Továbbképző Intézet munkájáról 1942. ápr. 28-án mondott beszámolójában kiemelte, hogy az intézet kiadásában megjelenő — előadásokat tartalmazó — egy-egy kötet „tankönyvszámba megy" (28), Kelemen Móric pedig nagyszabású vitaindító előadásában,