Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Fabinyi Rudolf

SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÄN* FABINYI RUDOLF „A tudomány történelmében páratlanul áll az a rendkívüli haladás, mely a vegytant az utolsó évtizedek alatt a legfontosabb természettudományok sorába emelte... Csodálatra méltó ezen pár évtized munkájának az eredménye; mennyi előbb nem várt bepillantást nyújtott a búvár szemének a természet titkos műhelyébe, mennyi rejtélyt hozott napvilágra, amelyek érett gyümölcse gyanánt a legrövidebb idő alatt egész sora az iparágaknak teremtetett." Ezeket a sorokat Fabinyi Rudolf kémia-professzor írta. Fabinyi 1849-ben, a Gömör megyei Jolsfán született, s az ország akkor még egyetlen egyetemén Pesten, illetve Buda és Pest akkori egyesülése után Budapesten tanult. Itt kezdte el működését a főváros másik felsőoktatási intézményében, az akkor egyetemmé vált műegyetemen. Négy évi szolgálati idejéből jelentős mennyiséget töltött el a kor leghaladottabb kémiai kutatóintézeteiben, elsősorban Németországban. Járt Svájcban, Olaszországban is, és Párizsban érte az a kinevezés, amely az akkor nemrég alapított kolozsvári egyetemi kémiai tanszékére állította, a váratlanul elhunyt Fleischer Antal helyére. Ott, Kolozsváron létesített Fabinyi olyan kémiai kutatóközpontot, amely méltóan állhatott a régebbi, jóval nagyobb lehetőségekkel bíró budapesti mellé. Kolozsváron indította meg az első magyar nyelvű, viszonylag hosszabb életű, nagy hatású kémiai folyóiratot, a Vegytani Lapok-at (1882), amelyen keresztül az egész magyar nyelvterületre kiterjedt a kolozsváriak hatása. Újszerű volt ez a lap nálunk, de újszerűek voltak azok a cikkek is, amelyek benne megjelentek. Fabinyi dolgozatairól nem egy esetben csak manapság derítették ki a kémikusok, hogy jóval több előremutató megállapítást tartalmaznak, mint amennyit a korabeliek megérthettek belőle. Az elvont tudomány és a gyakorlat kapcsolatára is jó példát szolgáltatott Fabinyi azzal, hogy tanszéke mellett vegykísérleti intézetet is létesített (illetve a létesítést javasolta), s amelyet szinte haláláig igazgatott is. Talán ezt is méltányolta a magyar kémikusok akkoriban születő egyesülete, hogy őt választották a Magyar Kémikusok Egyesülete első elnökének (1907). Az első világháború kitörésének éve Fabinyi számára az akadémiai rendes tagságot hozta, a háború vége azonban működésének, sőt életének végét is jelentette. A Románia részévé vált Erdélyből az egyetem tanárainak túlnyomó részével együtt települt Magyarország megmaradt kis részére. Ügy volt, hogy a • Eger, Széchenyi u. 2.