Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Fabinyi Rudolf

kolozsvári egyetemnek szállást adó Szegeden kezdhet új életet az akkor 70. évén éppen túljutott Fabinyi, de még Pesten 1920. elején, orvos fiának szanatóriumában meghalt. Egykori tanszékét már csak volt tanítványa és munkatársa, Széki Tibor nyithatta meg az új helyen. Fabinyi élete és működése a kémiának széles területét átfogta. A kémiának sok olyan ága van, melynek ő volt első hazai képviselője. Megakarta az akkor már sok ágra oszlott kémia teljességét Magyarországon honosítani, — természetesen ez a rendkívüli sokoldalúsága megakadályozta őt abban, hogy kizárólag egyetlen ág nagyságának tekinthessük őt. Az általános és fizikai kémia az, amelyben a legtöbbet tett. Igaz, egykori pesti mestere, Than Károly indította el Fabinyit ezen az úton, de ő a jó tanítványhoz illően túltett mesterén. Igen sok olyan megfigyelése volt Fabinyinak, melyet ma már el is felejtett a kémia, s az újra felfedezéskor derült ki, hogy ezt a kérdést ő már legalább egy háromnegyed évszázaddal ezelőtt megoldotta. Így volt ez a tüzelőanyagcellák esetében, amelyet Fabinyi a fizikus Farkas Gyulával együtt már előállított, de csak az űrrakéták idejében, új felhasználási területük megnyílásakor fedeztek fel újra. A fizikai kémiában a folyadékelegyek gőztenziójának vizsgálata, Raoult törvényének igazolása, a konjugált kötésű szénvegyületek olvadáspontjának megállapítása, mind-mind Fabinyi kutatási területeinek sokrétűségét, egyben korszerűségét is igazolja. Nem csodálhatjuk, hogy mint a kolozsvári egyetem egyetlen kémikusa, a későbbi vegyészek, vegytantanárok, gyógyszerészek, orvosok professzora, a vegykísérleti intézet vezetője, az egyetemi vegytani intézetnek megtervezője, ismertetője, berendezője, — sok társadalmi tisztség betöltője, nem fordíthatott több energiát erre, a nálunk akkoriban annyira új tudományág művelésére. Emellett nem kis energiát fordított a kémiának a magyarországi kémikusok által azelőtt is művelt ága, az elemzés művelésére. Erdélyben, az ún. borvizek, vagyis az ásványvizek hazájában ezeknek a vizsgálatával is foglalkozott, így mai szakkönyvek szerint is, a vízaknai és a jegenyei víz legjobb analízise Fabinyi nevéhez fűződik. A rudabányai aranytartalmú kőzet, és a besztercenaszódi kaolin ma is helytálló elemzését is ő végezte el. Egy új nitrogénmeghatározási módszert is kidolgozott, amely az ő korában új, és az addigiaknál jobb volt. Hogy ez még akkor sem terjedt el, annak az az oka, hogy magyarul látott napvilágot, méghozzá Erdélyben az Erdélyi Múzeum Egylet Orvos-Természettudományi Szakosztálya kiadványában. Kolozsváron a kémiai tudását arra használta fel, hogy megismerje és ismertté tegye környéke természetét, egyben javaslatot tegyen az ember környezetének megjobbítására. Kolozsvár kútjainak vízéről bebizonyította, hogy azok „nem is vizek, hanem valóságos lassan ölő mérgek", hogy „az egészségtan követelményeinek csak némileg is megfelelő ivóvíz — itt — nem létezik". Fabinyi tudományos dolgozatainak nagy szerepe volt abban, hogy Kolozsvár rövidesen jó vizet szolgáltató vezetéket, csatornázást kapott. Különösen jelentősek Fabinyinek a szerves kémia tárgykörében végzett munkái, elsősorban azért, mert abban az időben Magyarországon senki sem volt ennek az irányzatnak híve, pedig ez volt a kémia akkor legmodernebb, a nyugaton leggyorsabban fejlődő ága. Igaz, ott a gyorsan fejlődő ipar volt az elsődleges hajtóerő. Fabinyi is ott szerezte a jövőt jelentő kémiai irányzatról ismereteit.