Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A műszeripar történetéből. A pesti szerkovácsok

Összefoglalva a vizsgált fejlődést megállapíthatjuk, hogy a pesti szerkovácsok (Zeugschmied) ipara a 18. század közepén a műszerkovács (Zirkelschmied) és a szerszámkészítő (Werzeugmacher) tevékenységből alakult ki. A városi körülmények között szűk térre szoruló lakatos- és kovácsmesterek nem tudták kielégíteni a nagyszámú kézműves igényeit, ami életre hívta az új mesterséget. A további fejlődést a 18. század végétől a vaskereskedők megjelenése határozta meg, ami ismét a specializálódás irányába vezetett. A 19. század első felében a polgárjog megszerzését a mesterek a korábbinál is kevésbé tartották fontosnak, így a szerkovácsoknak is csak kis részét találjuk meg a város polgárai között. A mesterségek elnevezése a kisszámú polgár esetében is a műszeripar egyre nagyobb differenciálódására mutat. 1804. márc. 4-én kapott polgárjogot az Óbudáról beköltöző Martinus Márton, akit gépműszerésznek (machinorum mechanicorum confector) neveztek (14). 1807-ben Prágából Rohiczky Vencel jött Pestre, akinek foglalkozása műszerkovács (circinorum confector) volt (15). 1810-ben Erlanger Lajos költözött Poroszországból a városba, aki a műszeripar mellett optikusi tevékenységgel is foglalkozott (16). A fa és üveg használata a 19. század elején a műszeriparban gyakori volt. Ennek képviselője volt Erlanger is, akinek ipari tevékenysége nemcsak a városra terjedt ki, hanem külső piacokra is dolgozott (17). Az 1820-as évektől elsősorban optikai cikkek készítésére tért át (18). A műszeripar a 19. század első felében Bécsben igen nagy fejlettséget ért el. Edmund Kraft, Gerhardt Sadter és főként Wilhelm Voigtlánder műszereit Magyarországon értékesítették. Az 1810-es évektől a műszerek iránti igény a I t 2. Voigtlánder-féle szintőműszer használat közben (kb. 1830) (Magyar Vízügyi Múzeum)