Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

A rajzgyűjteményből említésre méltó a legnagyobb szlovákiai vasgyár rajzainak 101 egységből álló dokumentációja Korompán. Figyelemre méltó darab az az értékes emlékérem — Hanser Károly kassai aranyműves munkája —, amelyet a tiszolci (Tisovec) l-es számú nagyolvasztó 1913. március 31-i üzembehelyezése alkalmából adtak ki, ami jelentős esemény volt az itteni vasipar történetében. A Szlovák Szocialista Köztársaság többi múzeumai közül a rozsnyói bányászati múzeum őriz kohászati anyagot, ez 1905-ben alakult, mint a rozsnyói városi bányászati és kohászati múzeum, az Országos borsod-gömöri osztály kezdeményezésére, továbbá a Szlovák Bányászati Múzeum Selmecbányán, a gölnicbányai (Gelnica) Bányászati Múzeum, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum és a besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeum. A múzeumok vasipari emlékeinek gyűjteményei és ezek tudományos feldolgozása komoly alapot jelent a vasgyártás történetének technikatörténeti kutatásához. A vasipar „ingatlan" emlékei hűen tükrözik a szlovákiai vasgyártás technikai színvonalát. A legfontosabbak és legérdekesebbek a nagyolvasztók és hámorok termeléstechnikai maradványai. Az egykori nagyolvasztók közelében gyakran találunk feldolgozott ércdarabokat. A salakhányók gyakran közvetlenül a vastermelés színhelyéig terjesz1. Fújtató „1 8 4 8"-as jelzéssel, népifaragású férfifejjel díszített, eredetileg a podbieli (Podbiel), Árva melletti vasgyárban volt üzemben (a Szlovák Műszaki Múzeum, Kassa — Slovenské technické múzeum, Kosice kohászati osztály gyűjteménye).