Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

2/a—2/b. Emlékérem a tiszolci (Tisovec) I. számú nagyolvasztó üzembe hozatala — 1913. március 31. — alkalmából, averz, reverz (a Szlovák Műszaki Múzeum, Kassa — Slovenské technické múzeum, KoSice kohászati osztály gyűjteménye). kedtek, ezek azonban már megszűntek. A salakhányók fizikai, kémiai analízisei, a fémek metalográfiai vizsgálatai lehetővé teszik a technikatörténeti kutatásoknál alkalmazott ismeretek és eljárások rekonstruálását. A kohászati üzemeket gyakran lakott helytől távol, erdők és vasbányák közelében létesítették. Az így létrejött települések, munkáskolóniák, az ipar kapitalista fejlődését jellegzetesen dokumentálják. A temetők különös módon emlékeztetnek a vastermelés hagyományaira és a munkások telepeire Mecenzéf (Medzev) Rozsnyó (Roznavá), Berzéte (Brzotín), Dernő (Drnava), Hizsnyó (Chyzné) Prakfalva (Prakovce), Vihnye (Vyhne). Egyes vasipari települések templomberendezései is értékes kohászati emlékeket képviselnek, Prakfalva (Prakovce). A tájékozódáshoz szükséges alapvető információkat ismertetjük az alábbi válogatott összeállításban, amely áttekintést ad a Szlovák Szocialista Köztársaságban található kohászati ipari műemlékekről.