Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

A kohászati műszaki és ipari emlékek maradandóan tanúskodnak a technikai berendezésekről, az akkori termelési ismeretekről, munkamódszerekről, szerszámokról, munkaeszközökről, felfedezésekről, tapasztalatokról, nyersanyagokról és késztermékekről, azok minőségéről, tulajdonságáról, technikai, művészi leleményességéről és ízléséről. A kohászat emlékeit muzeális és helytörténeti ingatlan jellegű technikai emlékekre osztjuk fel. Célszerű lenne egy rövid áttekintésben összefoglaló képet adni a vasipar műszaki emlékeiről, melyeket a Szlovák Szocialista Köztársaság múzeumaiban őriznek. Ezek 1985-ben a szakkutatás rendelkezésére állnak, miután ismertek lesznek egy reszort-kutatási feladat eredményei, egy információs alaprendszer a Szlovák Szocialista Köztársaság múzeumairól és képtárairól (17). „A tudomány és technika tárgyi gyűjteményeinek központi nyilvántartása" tematikus feladat keretében egy részfeladat kerül megoldásra: „A vasipari jellegű gyűjtemények a szlovák múzeumokban". Alapvetően fontos adatokat kaphatunk a kassai Szlovák Műszaki Múzeum kohászati gyűjteményeinek fondjaiból, ezek a vasipar tanulmányozásához történelmi szempontból jelentős források. A kohászati gyűjtemény fondjai 25 éves gyűjtőtevékenység eredményét mutatják. A kohászat történelmi helységeinek helyszíni kutatásai alapján létrejöttek azok a gyűjtemények, amelyek a vasöntödék, hámorok és kovácsműhelyek termelését dokumentálják. Az utóbbi években már olajfestmények és grafikák gyűjtését is elkezdték. Ezek az alkotások kohóműveket, a kohászatban a múltban és jelenben folytatott illetőleg folyó munkát ábrázolják. A gyűjtemények fondjában szerszámok, berendezések, gyártmányok, vassalakok, továbbá ipari kiállítások érméi, oklevelei, katalógusok, rajzok, fényképek, a kohászati szakmunkások és mesterek dokumentumai találhatók. A következőkben néhány gyűjteményt sorolunk fel, amelyek elsősorban a 19—20. századi szlovákiai vasipar tanulmányozása szempontjából bírnak jelentőséggel. A múzeum állandó kohászati kiállítás bevezető részében egy kohómunkás öntöttvasból készült alakját ábrázolja Stróbl Alajos (1856—1926) szobra, melyet a művész az 1896. évi ezredéves kiállítás ipari részlege számára készített. Ez volt a történelmi Magyarország első olyan szobra, amelynek témáját ipari környezet adta. A szobrot a bányászat és kohászat csarnokában, az állami üzemek első kiállítási helyén „a vasércek és hengerelt áruk" tematikus résznél állították fel. Itt találunk még néhány öntöttvaskályhát, ezek a 19. század közepéből származnak és szlovákiai vaskohók termékei. Ebben az időben az öntöttvas darabokat közvetlenül a nagyolvasztók öntöttvasából öntötték. Ezek művészi értéket képviselnek. A legtöbb öntöttvas darab az egykori kuntaplócai (Kunova Teplica) vasgyár mutatós jegyeit viseli magán. A legjelentősebb tárgyak közé tartozik az 1848-ból származó kohófújtató, ez a podbjeli (Podbiel, Árva megye) vasműből származik, érdekessége, hogy fafaragással van díszítve. Viszonylag teljesnek mondható az alsómecenzéfi (Nizny Medzev) hámor anyaga, technikai és társadalmi összefüggéseiben is jól dokumentált. (200-nál több gyártmány, különböző fajta szerszámok, gyártmányprospektusok, árjegyzékek.) Különlegességnek számít a jolsvai (Jelsava) kolompöntő műhely anyaga (műhelyberendezések, szerszámok és kolompgyűjtemény).