Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

A források egy másik jelentős csoportját levéltári források jelentik. A nyomtatott források tanulmányozása során egy iparág teljes fejlődésére vonatkozó ismereteket kapunk, ezért a levéltári források a kutatót váratlan és értékes adatokhoz juttathatják. A levéltári források ezért nélkülözhetetlenek a monográfiák készítésénél. A Szlovák Szocialista Köztársaság levéltáraiban sok írást és rajzdokumentumot találunk, amelyek a szlovákiai vasgyártás történetére és technikájára vonatkoznak. A leggazdagabb fond anyag a Selmecbányái Központi Bányászati Levéltárban van, ez az iglói és besztercebányai bányakapitányságból származik és nagy jelentőségű a 19. századi vasipar tanulmányozása szempontjából. Különösen említésreméltó a szlovákiai (főként állami) vasipari üzemek berendezéseinek, rajzainak gazdag gyűjteménye, amelyek az említett korszak vasiparának technikai színvonaláról megbízható képet adnak. A lőcsei (Levoca) levéltárban nagyon gazdag forrásanyag található, amelyik az Andrássy család gömöri vasipari vállalkozásaira derít fényt (fond AndrássyKrasznahorka (Krásna Hőrka) és fond Andrássy-Betlér (Betliar) (15). 1795 és 1915 között a Fülöp szász-coburg-góthai herceg vaskohászati üzemeikre vonatkozó levéltári anyagot találunk a besztercebánya járási levéltárban. Depot Radvány (Radvan n. Hronom) a pohorellai (Pohorelá) vasgyár fondja. A Szlovák Szocialista Köztársaság üzemi levéltárai közül meg kell említeni a zólyombrezói (Podbrezová) Sverma állami vasgyár üzemi levéltárát, ahol a „Magyar vasipar Zólyombrezón 1840-től 1914-ig" címen a teljes levéltári anyagot őrzik. A vasércbányák üzemi levéltárában — az iglói állami üzemben — őrzik a dobsinai (Dobsiná), valamint a sztracenai (Stratená) vasgyár történetének forrásait. (Bányászati és kohászati üzemek fondjai, korábban Coburg, Dobsina rt. és Mannesmann kohómű-Coburg, Nagyszombati rt. (Trnava) — sztracenai üzem (Stratená) (16). Nagyon értékes levéltári anyag található a „Rimamurány—Salgótarjáni Vasműtársaság"-ra, a korompai (Krompachy) és zólyomi (Zvolen) vasművekre, továbbá a zólyombrezói (Podbrezová) állami vasműre, valamint a Pieszoki (Piesok) vasműre vonatkozóan Budapesten a Magyar Országos Levéltárban „A Rimamurány—Salgótarján Vasmű Rt.", Hernádvölgyi és Union" és a Pénzügyminisztérium fondjaiban. A 19. század 80-as éveiben a fényképezés fejlődése jó feltételeket teremtett a vasipar technikai fejlődésének fényképezés útján történő dokumentálására. Fényképek és a vasműveket ábrázoló levelezőlapok mint dokumentumok fontos szerepet játszanak abban, hogy közelebbről megismerjük a technológiai és termelési újításokat, a gépi berendezéseket, gyártástechnikai ismereteket, az embereket, akik a gyártási ismereteket végrehajtották. A 19. század 90-es éveiben az eperjesi (Presov) Divald Károly fényképész kiváló vasmű-felvételeket készített. Szükség még a térképekről és a helyszínrajzokról is említést tennünk. Ismeretes, hogy számos vasmű egykori hámor helyén, — de egyszerű kemencék helyén is, — keletkezett; gyakran változott a helyszínrajz, sokszor az üzemmenet is. A történeti kutatásoknál az eredeti helyszínen való tájékozódáshoz nagyon jó szolgálatot tesznek a régebbi térképek és helyszínrajzok. A szlovákiai vaskohászat gazdag hagyományait tekintve a vasgyártás technikájának történeti forrásainak egyik formáját jelentik a tárgyi technikatörténeti emlékek is.