Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

dor szerkesztésében jelentek meg a vaskereskedők számára fontos kézikönyvek a „Vaskereskedők Zsebkönyve". A szakterület képzett és a termelésben is tevékeny szerzői közé tartozott Edvi Illés Aladár, a technológia tanára, a későbbi egyetemi professzor. Legjelentősebb munkáját 1901-ben Budapesten adták ki „A magyar korona országainak gyáripara az 1898. évben. Vas- és fémipar. I. Vasgyártás" című kötetben; „A vasiparról, a nyersanyagbázis jelentőségének szempontjából". Ezt a munkát a szerző a magyar kereskedelmi minisztérium felkérésére írta, melyet az osztrák és magyar kormányok közötti gazdasági kiegyezési tárgyalásokon hasznosítottak. Ezenkívül 1900-ban is megjelent Budapesten egy francia és egy magyar nyelvű munkája, amely „A magyar vasbányászat és vaskohászat ismertetése különös tekintettel az 1900. évi párizsi nemzetközi kiállításon résztvevő vállalatokra, Budapest, 1900" címet viseli. Ebben a kiadványban Edvi Illés Aladár a történelmi Magyarország azon legjelentősebb kohászati üzemeinek technikai állapotát írta le, amelyek részt vettek az 1900. évi párizsi világkiállításon. A könyv grafikonokkal, fényképekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált. A hazai és külföldi ipari kiállításokra sok, a vasiparral foglalkozó kiadvány készült, ezek egy adott korszak technikai színvonaláról, az elért haladásról adtak képet. Magyarországon két jelentős kiállítást rendeztek 1885-ben és 1896ban. Mindkét kiállításon nagy számban részt vettek a szlovákiai üzemek termékei is. A kiállítások nyomtatványai, katalógusai lehetővé teszik számunkra, hogy következtetéseket vonjunk le 1885. év vastermelésének jellemzőiről, és az 1896-os kiállításig eltelt közel egy évtized alatt végbement fejlődésről (10). A millenniumi ünnepségre és kiállításra egy kiadvány készült Matlekovits Sándor szerkesztésében „Magyarország közgazdaságának és közművelődésének állapota ezeréves fennállásakor" címmel, amely adatokkal gazdagon illusztrált képet adott a korabeli Magyarország gazdasági, kulturális életéről. A kötetben a vasművekről és vasiparról szóló fejezetet Kerpely Antal írta (11). Az 1873. évi bécsi és az 1878. és 1900. évi párizsi világkiállítás újabb lehetőséget jelentett könyvek, katalógusok és nyomtatványok megjelenéséhez (12). Egyes kohászati üzemek esetében olyan alkalmak, mint kiállítások, jubileumi katalógusok és gazdagon illusztrált jubileumi kiadványok az egyes üzemek technikai fejlődésére vonatkozó kutatásokhoz bírnak jelentőséggel (13). A legújabb a Szlovákiában megjelenő, a vasipar történetével foglalkozó marxista munkák közül a legjelentősebbek Pavol Hapák tollából születtek. Az egyik legjelentősebb az 1962-ben megjelent „A szlovákiai vasipar története a 18. század végétől 1867-ig" címet viseli. A könyv alapjául részletes oklevélfeldolgozás szolgált és olyan további dokumentumokat tartalmaz, amelyek gazdasági, szociális, gazdasági és műszaki szempontból nyújtanak betekintést a szlovákiai vasipar történelmi fejlődésébe. A magyarországi kapitalista fejlődésről magyar szerzők újabb műveiben is olvashatunk a vasiparra vonatkozó megállapításokat, adatokat, a legjelentősebb művek szerzői Mérei Gyula, Sándor Vilmos, Berend T. Iván, Ránki György, Szuhay Miklós (14). Az 1956-ban alakult Kohászati Történeti Bizottság gondozásában számos tanulmány jelent meg a kohászat történetéről a „Kohászati Történeti Bizottság Közleményei"-ben. A vasiparral és öntészettel foglalkozó művek szerzője és a legaktívabb kutatók egyike az alapítótagnak számító Kiszely Gyula. E bizottság gondozásában jelentek meg olyan tanulmányok, melyek a szlovákiai vasipar fejlődésére vonatkozó számos részletet tártak fel.