Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

Állami Felső Ipariskola) egyesített könyvtárának az állománya, amely 1896. dec. 31-én 6203 kötetből állott 31 132 Ft 57 kr. értékben. Az 1896197. évben tehát a Technológiai Iparmúzeumnak mindössze 28 242 db gyűjteményi stb. tárgya illetve könyvtári egysége volt 100 002 Ft 85 kr. értékben (9). Ez a gyűjteményi állomány a századfordulóra, az 1899/900. évben 29 170 db-ra, könyvtárral (7823 kötet) együtt pedig 36 993 db-ra emelkedett. Ettől kezdve számszerűleg csökkent a gyűjteménytár szerepének átértékelése következtében. A KM ugyanis felszólította az intézetet, hogy készítsen javaslatot az iparfejlesztés hatékonyabb támogatására. Az Iparmúzeum vezetősége azután — külföldi tapasztalatokra hivatkozva — az intézetnek kísérleti intézménnyé fejlesztését, az iparosok gépekkel való ellátását és részükre mestertanfolyamok szervezését, és a szakkiállítások szaporítását indítványozta. A gyűjtemény tárgyakra negatív véleményük volt, amit például Taborsky igazgató az 1897/98. évi jelentésben így fejezett ki: „A gyűjtemény tárnak a különféle iparok történelmének feltüntetését célzó része ugyan érdekes, ilyen gyűjteményeknek gazdag országban jogosultsága is van, de iparfejlesztő hatás annak alig tulajdonítható." (10). Ez téves álláspont, mert a megtett út, a múltbeli fejlődés ismeretére a szegényebb országoknak még inkább szükségük van, hogy a hibák ismétlése nélkül, a buktatók elkerülésével fejleszthessék technikájukat. Hazánkban erre szép példával szolgált akkoriban Bánki Donát, Csonka János, Rejtő Sándor, vagy a Ganz villamossági gyár triásza: Déri—Bláthy—Zipernowsky, hogy csak a főbbeket említsük. Az Iparmúzeumnak tehát — a kísérletügyi és egyéb iparfejlesztési törekvései mellett — vállalnia kellett volna nevezettek történeti becsű találmányait tükröző gyűjteményi tárgyak megőrzését és feldolgozását. Nem így történt, mert a javaslatokat jóváhagyó KM 1900. évi május 19-én kelt 9669. sz. rendelettel életbelépő új szabályozás, más irányt jelölt az intézet további működésére. „A m. kir. Technológiai Iparmúzeum szervezeti szabályzata" elvben megtartotta az eddigi eszközöket (gépcsarnok, gyűjteménytár, könyvtár) de kiemelt feladattá tette a kísérleti állomást és ezzel lényegében kutatási munkakörrel bízta meg. Ennek megfelelően az intézet hazai és külföldi gépeket próbált ki, megvizsgálta teljesítményüket, fogyasztásukat. Vizsgálta például a Drezdában gyártott Hille-féle benzinmotort és 1899—1900-ban Taborsky igazgató beható kísérleteket folytatott a Bánki Donát-féle egyhengeres négyütemű benzinmotorral. A vizsgálatok eredményeit táblázatos formában az intézet Közleményei-ben ismertette. Ez a motor abban különbözött a hasonlóktól, hogy a levegővel és szétporlasztott benzinnel együtt — a Bánki—Csonka-féle készülékkel — szétporlasztott vizet szívott a hengerbe, így a hűtés által lehetővé vált nagy kompresszió és exploziónyomás alkalmazása. A nagyjelentőségű újítást tartalmazó Bánki szabadalom alapján, Ganz gyárban készült motorok prototípusának, illetve a kísérletnél használt első példányoknak megőrzése, megtisztelő feladata lett volna az Iparmúzeumnak. így csak a megvizsgálás körülményeiről értesülhetünk az intézet időszaki kiadványában. Sajnos a Technológiai Iparmúzeum Közleményei-nek kiadását is beszüntették 1900 áprilisában. A fenti kismotor és egyéb kísérletek összefüggtek az intézet másik új feladatával, az állami gépsegélyezési akcióban való közreműködéssel. Ez a nehéz, munkaigényes feladat igen sok energiát kívánt, általa viszont — mint a KM véleményező szervének — tekintélye országosan megnövekedett. Az új feladatokhoz több helyiségre volt szüksége és ezért épületét 1900 és 1902 évek között jelentősen kibővítették. Az Iparmúzeum mind a földszinten, mind az emeleten az udvar irányában tágas termekkel nagyobbodott. Ily módon a földszinten