Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

KÖNYVISMERTETÉS - Szabadváry Ferenc: Fehér György: A mezőgazdasági kísérletügy kialakulása Magyarországon (1869–1914)

kelne egy hasonló könyv. Ha már itt tartunk, említsük meg, hogy mi magyarok elég gyengén vagyunk képviselve a könyvben. A mintegy 1200 név szerint megemlített tudós között Bolyai János, Eötvös Loránd, Riesz Frigyes, Szentgyörgyi Albert és Zechmeister László szerepelnek magyar tudósokként, Neumann János és Szilárd Leó magyar—amerikai tudósként. Gábor Dénes viszont angolként, Wigner Jenő amerikaiként. Több pedig nincs is. Ennél azért valamivel több érdemük is van e tudományokban hazánk fiainak! Ez még egy ok arra, hogy nagyon is elkelne egy ilyen összefoglaló mű Magyarországon is. Szabadváry Ferenc Fehér György: A mezőgazdasági kísérletügy kialakulása Magyarországon (1869 —1914), (Agrártörténeti tanulmányok 11.), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 145. o. A szóbanforgó könyv egy bölcsészdoktori disszertáció némileg kibővített változata. Ritkán szoktak egyetemi disszertációt könyvként kiadatni. Ennek megtörténte itt már maga is mutatja, hogy a szerző fontos üres foltot talált a magyar tudománytörténetben, s ezt értékesen kihasználta munkájával. Megállapításai a magyarországi agrárfejlődés szempontjából is fontosak. Az ember azt hinné, hogy a tudományos kutatóintézet a legújabb korra jellemző intézmény. Hazánkban a szocializmus korában alakultak ilyenek nagy számban, egyesek szerint túl nagy számban is. Az alaposabb vizsgálat azonban megmutatja', hogy a kutatóintézet jóval régibb eredetű, múlt századra visszamenő intézményforma, csakhogy akkor kísérleti állomásnak hívták hazánkban többnyire. Kétségtelen, hogy a tudományos kutatás fellegvárai a XIX. században az egyetemek voltak, a legjelentősebb felfedezések ott történtek. De már találunk azért olyan intézményeket is, amelyek kizárólagos feladata a tudományos kutatás volt, egyes esetekben hatósági minőségellenőrzési feladatokkal kombinálva. A mezőgazdaság évezredeken keresztül tisztára gyakorlati tapasztalatokra épült, tudománnyá a múlt században vált, mikor jelenségeit a természettudományok alapján próbálták vizsgálni, elsősorban a kémia és fiziológia felől. A mezőgazdaság tudománya válása pedig rögtön nagyon kedvezően visszahatott a mezőgazdasági termelésre. Ennek előnyeiről nagyon hamar meggyőződhettek az illetékesek, s felismerték a kutatás fontosságát. A mezőgazdaságban jelentek meg világszerte legelőször a tudományos kutató intézmények, legkorábban Angliában 1843-ban, majd Németországban 1851-ben, s nem is olyan túl nagy késéssel 1871-ben Magyarországon. Némi kellemes meglepetéssel tudjuk meg a könyvből, hogy hazánk a jelzett korban e téren egyáltalában nem volt elmaradva. Az évek folyamán tervszerűen egy egész mezőgazdasági kísérletügyi hálózat alakult ki nálunk a növénytermesztés, állattenyésztés legkülönbözőbb ágaiban történő tudományos kutatás céljaira. 1914-ben már 27 ilyen intézet és állomás működött az országban. A szerző sok tekintetben (létszám, intézményszám, költségvetés stb.) összehasonlításokat végzett a külföldi helyzettel s az eredmény általában nem olyan, hogy szégyenkeznivalónk lett volna miatta. A könyvben megtalálhatjuk az egyes intézmények helyzetének és munkájának ismertetését. Megtudhatjuk azt is, hogy hazánkban ezeknek az állomásoknak jelentős tudományos káderképző szerepe is volt, sok neves tudósunk