Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

Az ünnepséget követően az Iparmúzeum 1889. május 6-án becsukta a Beleznay-kert helyiségeit és a nyár folyamán beköltözött az ipariskolával kapcsolatos, de mégis önálló, új épületébe. Az épületegyüttessel a főváros figyelemreméltó középülettel gazdagodott. A József körút 6. sz. alatt megnyílt Technológiai Iparmúzeum vörös téglából és terrakottából kialakított homlokzata, földszinti nyitott árkádjával és díszítéseivel az olasz reneszánsz palotákra emlékeztetett. A főbejáratát remekművű vasrács zárta le, az árkád oszlopai szürke mauthauseni gránitból készültek, rajtuk kívül minden anyag magyar volt. A magasföldszinttel épült kétemeletes palota alaprajza arányos, szép elrendezésű: az előcsarnokból háromtagú lépcső kezdődött, amelynek két oldaltagja a magasföldszintre, a középső tag pedig az emeletre vezetett. Az első emelet nagyméretű ablakokkal ellátott nagytermében és a mellékszárnyakban helyezték el a fémipari, elektrotechnikai, építőipari, agyag- és üvegipari gyűjteményeket. A földszinti jobboldali két teremben a faipari, a baloldaliban a malom-, cukor-, bőr- és többféle vegyészeti gyűjtemény volt. Az alagsorban a fa- és fémmegmunkáló gépek működtek, melyeket a múzeum 8 lóerős gázmo*ttí«tf*ííÉ síaVtxjMiy h<lyí*t<*ri< A í •

s

!.áit-!!,!-!» v»n i ,i l.>k;isiül„;-: ,i, , ,íí % ..íánhí' ' ..' 6. A két intézet a « «.«?.<.,< i> . & .(.:•,• • elhelyezésének alaprajza.