Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Vass Tibor: A Kohászati Szabadtéri Múzeum Ózdon

A kohók adagolását végző minden elegytéri dolgozónak volt egy 3 kerekű csilléje. A csille kormányzásakor a kis kerék csuklón elfordult. A csillék önsúlya 3—3,5 mázsa, űrtartalom 0,75 m

3

, raksúlya átlagosan 12 mázsa volt. A csillék könnyebb mozgathatósága végett az elegytér vaslapokkal volt lefedve. Megtörtént, hogy az elegytér telítettsége miatt vaslapokkal fedetlen területen is kellett anyagot lerakni. Amikor ezen helyekről történt az adagolás, hogy a csillék tolhatók legyenek, U-alakú vezetősíneket fektettek le, a kerék nyomtávnak megfelelően. A csillék tolási távolsága 40—150 méter között változott. A tolt súly az anyagféleségtől függően 10—16 mázsa között volt, beleértve a csille önsúlyát is. Nagy erőfeszítést igényelt ilyen súlyok egy személy általi tolása, különösen téli, havas, fagyos időszakban. Ilyenkor csak fél váll nekifeszítessél volt lehetséges a csille mozgatása. Nyugodtan mondható, hogy itt emberfelettien nehéz volt a munka. Legfeljebb 12—15 évet bírtak ki ezen munkahelyen a dolgozók. A kohók adagolását az 1960-as években gépesítették és automatizálták. Tossi gőzgép és Ganz dinamó 1895-ben történt az SM-acélgyártás beindítása ózdon. Ez igen nagyarányú fejlesztést igényelt, mivel a régi berendezések egyáltalán nem voltak beilleszthetők az SM-acélgyártási technológiába. Egy teljesen új Acélmű és annak termékét, az öntecset feldolgozni tudó blokksor és készárut-termelő hengersorok, továbbá ezek kisegítő berendezéseinek megépítése vált szükségessé. Az új léte7. ábra. Tossi gőzgép és Ganz dinamó