Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Vass Tibor: A Kohászati Szabadtéri Múzeum Ózdon

sítmények villamosenergia ellátását Tossi gyártmányú gőzgépekkel hajtott Ganz dinamók biztosították. A gőzgépek Olaszországban Legnóban készültek 1890 körül Frankó Tossi és Társa Gépgyárban. Eredetileg hajócsavar hajtására, tehát hajtógépnek készültek. Gyorsjáratuknál fogva, — ami 230 fordulat/perc volt — nagyon jól megfeleltek az áramtermelő dinamók hajtására. Ezek egyike látható az ipari skanzenben. Az ózdi felállítási helyén 3 darab volt üzemben. A háromból egy, vagy két gép dolgozott, a harmadik tartalékként szolgált. A gépről a gépházat Tossi-gépháznak nevezték. A gőzgép közvetlen tengelykapcsolattal egyenáramú dinamót hajtott, majd később szíjhajtással egy váltóáramú generátort is. .A dinamó egy kisebb tápponton (kapcsolóházon) keresztül az akkori berendezések egyenáramú igényeit elégítette ki. A fejlesztett egyenárammal hajtották a Durvahengerműben többek között a triósori görgősorokat, a hengerlőkocsikat, ventillátorokat és segédüzemi berendezéseket. Ezen túlmenően a Finomhengermű segédberendezéseit és a régi abroncssori főmotort is, ezenkívül a generátor aláfúvó ventillátorait és még számos segédberendezést. A gépek 3 műszakban üzemeltek, kezelő személyzetük műszakonként egy gépész és egy gépkenő volt. A gépek még a második világháború után is fontos szerepet töltöttek be a gyár életében. Azonban a termelés állandó növekedése szükségessé tette az áramtermelés növelését is. Korszerű gőzturbinás áramfejlesztők kerültek üzembeállításra, egyenáramú meghajtásokat váltóáramra állítottak át, így az egyébként is már korszerűtlen, mind többször meghibásodó, erősen elhasznált gépeket 1953-ban leállítoták. Mind a dinamókat, mind a váltóáramú generátort a Ganz Villamossági Gyár gyártotta Budapesten. Két dinamó szolgálta az erőátviteli (motorikus) ellátást, egy dinamó pedig világítási célt szolgált. JW 20-as típusú dízel vontató mozdony 1951-ben készült Ausztriában a Jenbacher Werke gyártó cégnél. A gyártás idején kategóriájában európai színvonalú gyártmány volt. Az Özdi Kohászati Üzemek tornaszentandrási mészkőbányájában 1960-ban állították üzembe, a kézi csillézés megszüntetése céljából. 1968-ban ezen mozdony helyett egy korszerűbb, nagyobb teljesítményű hazai gyártású „Csepel" mozdonyt állítottak üzembe, így került az előbbi az ipari skanzenbe. 2000 mm nyomtávú szénszállító kocsi Az Ózdi Kohászati Üzemek jogelődje, a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi- és borsodnádasdi gyárainak szénszükségletét a környék saját bányatelepeiről biztosította. Somsálybánya és a gyárak közötti forgalom keskeny (1000 mm) nyomtávú vasúti pályán bonyolódott, melyet szintén a vállalat épített ki és tartott fenn. A különböző típusú teherkocsik is nagyrészt a gyár iparvasúti gépműhelyében készültek. Ezen szénszállító kocsi is helyi gyártmányú, 1917-ben gyártották. Típus száma: K 268. 1972-ben a somsályi szénbánya leállítása miatt lett üzemen kívül helyezve és került az ipari skanzenbe.