Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Vass Tibor: A Kohászati Szabadtéri Múzeum Ózdon

A Siemens-generátorokból a keletkezett salak eltávolítása nagyon nehéz fizikai munkával, kézierővel történt. A salakeltávolító nyílásokon keresztül kellett kétkézkalapáccsal üthető, hosszú vésőkkel vésni a salaktömböt és kikaparással eltávolítani a kivésett salakot. A salakkeletkezés nagyobb mértékű volt, mint az eltávolítási lehetőség. Emiatt a generátorok üzemeltetését a salak állapotától függően időközönként szüneteltetni kellett, s így általában a generátoregységeknek kb. 25 százaléka mindig üzemen kívül volt. Az 1895-ben beindított SM-acélgyártáshoz megépült a 4 SM-kemencés Acélmű, melyet 1907-ig 10 kemencére bővítették, továbbá a Durvahengermű egy része, melyet 1904-ben szintén tovább bővítettek. Tervbe vették a Finomhengermű megépítését, ami 1912—1913-ban megtörtént. Az új üzemek több generátorgázt igényeltek. Ezért 1903—1904-ben az új fejlesztésbe illesztve és figyelembe véve a további fejlesztési lehetőségeket, továbbá a régi generátorüzem leállását, megépült az új generátorüzem, az akkor legkorszerűbb 28 darab Kerpely-féle forgórostélyos generátor egységekkel. Az új generátortelep 1905. május 1-én lépett üzembe és 62 évig dolgozott. A felszabadulás után amikor a termelés oly mértékben növekedett, hogy túlhaladta a felszabadulás előtti maximumot, a generátortelepet további tíz egységgel bővítették (1952-ig). A Kerpely-generátorok folyamatos üzeműek, mivel gépi úton biztosított a folyamatos salakeltávolítás. 1948-ban kísérletek kezdődtek a kohógáz fokozott felhasználására acélműi és hengerműi vonatkozásban is. A kohógázt PB gázzal, pentánnal, gazolinnal 5. ábra. Kerpely-rendszerű gázfejlesztő generátor