Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Fabinyi Rudolf

Már pesti asszisztensként több ilyen tárgyú dolgozatát mutatta be akkori főnöke, Nendtvich Károly műegyetemi tanár, az akadémián. Először a kapronamid előállításáról írt, már 1874-ben, majd a monobrómnaftalin vizsgálata az izmér-vegyületek és az izoméria jelenségek vizsgálata felé irányította őt. Már Kolozsvárott indult meg az a vizsgálatsorozata, amely az azaronnak és származékainak előállítási módjait, kémiai sajátságait volt hivatva tisztázni. Addigra már nem egyedül dolgozott, sikerült maga mellé állítania néhány tanítványát, így elsősorban munkájának folytatóját, a szegedi kémiai tanszék későbbi betöltőjét, a végül Budapestre került Széki Tibort. Fabinyi számolt be a világon elsőnek a Piperonal, a vanilin, ánizsaldehid stb. fenil-hidrazin származékairól, hogy csak egy jellemzőt említsek. Századunk első éveiben Székivel együtt számos értékes szerves kémiai cikke jelent meg. Közben, korára ugyancsak jellemzően több szabadalma is született. Szalicilaldehidet kondenzálva ketonokkal, selyemfestésre alkalmas festékeket kapott. A közti termék, amelyet a vad-meggyhez (Cerasus) való hasonlatossága (szín, szag, íz) miatt ceracidinnek nevezett el, ma is használatos aminosav fotometriás meghatározásához, és őrzi Fabinyi ezirányú tevékenységének emlékét. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy Fabinyi volt az, aki hazánkban szinte elsőnek használta fel a kémia múltjának emlékeit e tudomány jövőbemutató távlatainak megsejtetésére. Bizonyítékképpen csak két címet idézek nyomtatásban is megjelent előadásaiból: „A kémia múltja és jelene. A bölcsek köve". A legjobb bizonyíték azonban — úgy vélem — az előadásai alapján (adjunktusa, későbbi professzortársa Ruzitska Béla által) összeállított vaskos könyv egy ívet kitevő része, amely ma is példamutatóan ötvözi a múlt emlékét a jövőbe mutató jelen helyzettel. Z. SZÖKEFALVI-NAGY: RUDOLF FABINYI The lately died author gives a survey on the scientific results of Rudolf Fabinyi (1878—1920), professor of chemistry at the Kolozsvár University, in the field of physical, analytical and organic chemistry. The significance of Fabinyi's major works became evident only these days, e. g. his interesting examinations performed on the so-called fuel cells. He was the founding president of the Hungarian Chemical Society (1907).