Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

kellett taszítani akkor, amikor a barázda legmélyebb része volt a másik hengerrel szemben. A hengerek által így elkapott szeg visszafelé indult, vége elvékonyodott és végül kiesett. Az ilyen szeg vágóélszerűen végződött, tehát hegye háztetőalakú volt. Későbben készültek olyan gépek is, melyek a hegyezést, levágást és fej kialakítást folyamatos műveletekben, önműködően valósították meg. Nagyon jelentős volt az igény patkószegekben. Bármilyen egyszerű alakúak is a patkószegek (7. ábra), nagyon magas követelményeket kellett kielégíteniük. Szilárdaknak, szívósaknak és mégis lágyaknak kellett lenniük, hogy vékonyságúk ellenére jól át lehessen hajtani őket a patkón, végüket visszahajtani és ha szükséges a régi patkóvas cseréje, újra ki lehessen egyenesíteni és kihúzni. Ezért még a 19. század végén is csak a legjobb minőségű svéd faszénvas felelt meg erre a célra. Gépekkel először nyers szegeket készítettek, melyeket aztán további műveletekkel készre munkáltak. A kiinduló anyag hengerelt profilvas volt, melyből a kisfejű szegeket nyersen kisajtolták, míg a nagyfejű szegeket előbb hosszra