Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

vágták, majd présen rázömítették a fejet, melyet egy további gépen a szárral együtt készre alakítottak. Használtak azonban önműködő kovácsológépeket is, mely a szeget felhevített vasrúdból előkovácsolta. A tisztítódobban revétlenített nyers patkószegeket egy további gépben, melyet németül „Zwickmaschine"-nek. szeghegyező gépnek neveztek, munkálták készre. A 8. ábra a műveleti sorrendek vázlata; a szeg nyújtása és hegyezése két változat szerint van ábrázolva. Az egyik változat szerint egy -b- adagoló korong szakaszosan fordítja a nyers szeget a hegyalakú -d- süllyesztéklap és a -h- és -g- nyomóhengerek közé. A -d- lap és a -h- -g- hengerek, melyeket az -f- felület támaszt meg, összenyomódnak, a hengerek lefelé vándorolva végzik el a szeg alakítását. A másik változat szerint (középen) a -c- szeget fejjel lefelé egy fogó az -a- rovátkolt henger hornyába ejti, amely horony spirálisan elszűkül. A -b- sima henger és az -a- rovátkolt henger között megvalósul a szeg elvékonyítása, nyújtása és hegyezése. A hegy végleges kiképzését az alul ábrázolt vágószerkezet vágja a szegre, emellett a bélyeg visszafelé haladásakor a keletkezett sorja leesik. Az Egyesült Államokban elterjedtek a lemezből sajtolt szegek, melyeket sokkal termelékenyebben lehetett előállítani. Egy (japán) forrás szerint az első utalást hidegen vágott szegekre 1777-ből lehet találni. Másik forrás megnevezi Orziel Wilkinsont, Smithfield (Rhode Island)-ból, aki a 18. század közepén vashulladékból vágott ki szegeket olyan présen, melybe különféle szerszámok voltak befoghatok. A hegyezést kézzel, reszeléssel végezte. A 19. században kialakult módszer szerint a vágott szegeket szalagból, melynek keresztmetszete egyenletes, ékalakú, vagy a szegek feje miatt a széleken vastagodó és ebből a szalagból vágják veszteségmentes kiosztással az egyes szegeket. Lásd a 9. ábrát. A vágásra különféle vágógépeket használtak, és hogy III 1 9. ábra. Hengerelt szalagok vágott szegek gyártásához egyszerűbb lehessen a szerszám, minden vágás után a szalagot meg kellett fordítani. 10. ábra. A munkás a szalagot fogó segítségével tartotta, a fogó vége villára támaszkodott, így könnyebb volt a forgatás. Az 1870-es években, mint ezt F. Goldschmidt: Die Weltausstellung in Philadelphia und die deutsche Industrie c. Berlinben 1877-ben megjelent munkájában a 28—32. oldalakon írja, az Egyesült Államokban a szegeket lényegesen termelékenyebben gyártották, mint Németországban. Erről így ír: „... Az emberi kéz tisztára mechanikus munkájának kiiktatására való szorgos törekvés és annak felhasználása csak ott, ahol művészeti formákról és ilyen kialakításról van szó, mindenütt jelen volt, bármerre is tekintett az ember. Gondoljanak csak szegkovácsainkra! Milyen gondolatgyilkoló és fáradságos ez a munka és milyen csekély mennyiséget, talán, ha napi száz szeget tud egy munkás elkészíteni. Amerikában már nincsenek szegkovácsok, ott a szeget gép gyártja. Az amerikai segéd- és szerszámgépek, melyek kielégítik az ipari tevékenység valamennyi