Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A műszeripar történetéből. A pesti szerkovácsok

kovácsok, sarkantyúsok, szegkovácsok, csigakészítők, mérleg- és súlykészítők is helyet kaptak (42). Az egyre nagyobb számú pesti szer kovácsnak azonban nem tetszett, hogy ők nem késztíhették — a céhes előírások miatt — a lakatosok termékeit, azok viszont belekontárkodhattak mesterségükbe. 1828-ban a mesterek Herczog Márton lakatosra tettek panaszt, hogy műszereket, szerszámokat készít, és azokat értékesíti. Főként a hídmérlegek előállítása és eladása ellen tiltakoztak, mivel ez a szerkovács mestereknek is jövedelmet biztosított. Herczog Márton legénye Sózer Antal volt, a későbbi híres lakatosmester. Sózer eredetileg a szerkovács mesterséget tanulta, és ő segített Herczognak a munkában. A szerkovácsok rajzokkal és egyéb dokumentumokkal bizonyították, hogy mestertársuk, Wagner Ferenc éppen olyan mérlegeket készít, mint Herczog. A városi tanács először igyekezett visszaszorítani a kontárkodást, és csak a javítómunkát engedte meg, később azonban Herczog Márton lehetőséget kapott mérlegek készítésére (43). A hosszasan elhúzódó vita arra késztette a pesti mestereket, hogy létrehozzák saját érdekvédelmi testületüket, a szerkovács céhet. Ilyen szervezet mindössze 2 működött az országban. A korábbi Pozsonyban alakult, ahová a pesti mesterek is beiratkozhattak. A külső céhtagságnak (Landmeister) az volt a célja, hogy a mestereknél tanuló inasokat felszabadíthassák, és legényeiknek más testületek számára is elfogadható igazolásokat adhassanak. A landmeisterek számára azonban a távolban működő szervezet a konkurrencia ellen nem biztosított védelmet. 1829-ben 6 pesti mester és egy özvegy fordult a kancelláriához önálló céhlevélért. A mesterek műszerkovácsok nak (Zirkelsteinder, circinorum confector) nevezték magukat, a hasonló ipart űző műszerészek (Mechaniker), „gépelymesterek", orvosi műszerkészítők nem csatlakoztak hozzájuk. A céhlevél meghatározta, mennyi időt kell tanulni, meddig kell vándorolni a leendő mestereknek, milyen mestermunkát (remeket) készítenek, mielőtt felveszik őket a céhbe (44). A testület hivatalos neve szerkovács és műszerkovács céh (Zeug- und Zirkelschmied Innung) lett (45). A céhlevél megtiltotta, hogy a testületi tagokon kívül bárki űzze a szerkovács mesterséget. Ennek ellenére az összes pesti mester nem lett tagja a szervezetnek, a 19 szerkovácsból 1840-ben csak 9 volt a céhes iparűző (46). A testület élén — a többi céhekhez hasonlóan — céhmester állt, 1844-től alcéhmestert is választottak. 1829-ben Hesz Lőrinc volt a főcéhmester, majd 1843-ban Wagner Ferencet választották. A változatos termékeket készítő, meggazdagodó Wagner család azonban nem sokáig élvezte a mestertársak bizalmát, mivel 1844-ben Kirchmayer József lett a fő-, és a másik dinasztia képviselője, Herle Antal az alcéhmester. 1847-ben Hesz Lőrinc, még Pozsonyban született fia kapott mesterjogot (47). Szintén Pozsonyból szeretett volna átköltözni Demmel Ferenc — 1846-ban, azonban felvételét a mesterek elutasították, mivel nem találták megfelelőnek igazolásait (48). Problematikus volt a céh megalakulása után Backó Lajos szerkovács mester helyzete is. ö 1827-ben európai vándorút után jött Pestre, és a testület megszervezése előtt feleségül vette Minhorn Tóbiás özvegyét. A városi tanács engedélyezte számára az iparűzést, azonban nem tett mestervizsgát. 1842ben inasát — Minhorn fiát fel akarta szabadítani. Ezt azonban a testület nem engedte meg neki, mert nem volt remekes mester (49). Nem készített remeket az 1847-ben felvett Paár György sem. ö Nagykanizsán született, 1825—1830 között tanulta mesterségét, majd 17 évet vándorolt,