Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tóth Béla: A magyar tímárságok bőrgyárakká alakulásának folyamata (1848–1918)

TÓTH BÉLA* A MAGYAR TIMÁRSÁGOK BŐRGYÁRAKKÁ ALAKULÁSÁNAK FOLYAMATA (1848—1918) A megelőző időszak jellemzése A nyersbőrök kikészítése már a vándorlást folytató ősmagyarság körében is fejlettnek ítélhető foglalkozás volt. Bőrből készítették a lábbeliként használt sarut és puhaszárú csízmát, a lovasoknál nélkülözhetetlen nyerget és kantárt, a harcosok vállon átvetett nyíl tartóját a tegezt, továbbá egyes ruházati cikkeiket, mint pl. a bekecset, kacagányt és prémsüveget. Mindehhez olyan kézművesekre volt szükség, akik értettek az elejtett állatok bőrének cserzéséhez és használati cikké való tovább-feldolgozásához. Történeti tények bizonyítják, hogy a letelepülő magyarok soraiban timár, szűcs, szíj- és nyereggyártó kézművesek szép számmal voltak. Az új hazában való letelepedés után a korábbi kézi szerszámaik mellett nagyobb berendezéseket, mint pl. cserzőkádakat, timárbakot, munkaasztalokat stb. is használtak. Sajátos cserzési eljárásuk a „timsós cserzés" volt, az ezzel foglalkozókat pedig csávás timárok-nak nevezték. Egyesek szerint a timár elnevezést a cserzéshez használt timsó vagy timföld szóból képezték. A középkor végén már a nyugati olszágokba is eljutott a magyar bőrcserzési eljárás. Adatok bizonyítják, hogy a XV. és XVI. században a francia bőrfeldolgozó tímárok is ismerték és használták a „hongroyage"-nek nevezett magyar cserzési eljárást. Az eszerint dolgozó tímárokat „hongroyeur"-nek, az így készült bőrt pedig „cuir hongrois"-nak nevezték. Az újkor kezdetén — a török hódoltság következtében — megakadt a hazai tímárság fejlődése. Az ország három részre szakadása, továbbá az állandó harcok sem kedveztek az olyan kézműipari foglalkozásnak, mint a tímárság. Mégis a török megszállás nemcsak sorvasztó hatást jelentett, hanem újat is hozott a hazai bőrkikészítőknek a következők szerint: — a törökök honosították meg a szattyán-, kordován- és karmazsinbőr előállítását, — ez időben telepítették Magyarországra a cserszömörce (Rhus cotinus) a festő buzér (Rubia tinctorum) és a „török pirosító" (Peganum harmala) növényfajtákat. A szömörce ma is megtalálható, a Balaton déli részén, valamint Pécs * BBV. Cserzőanyaggyár, Budapest XXL, Zsák Hugó u. 22. 1215