Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Fejér László: Fejezetek a folyami vízsebességmérés történetéből

ezekből nyilvánvaló, hogy a víz sebessége a víz magasságával nincs arányban, minthogy ugyanazon vízállásnál hol nagyobb, hol kisebb sebesség volt észlelhető. Sokszoros mérés, megfigyelés, összevetés, kombinálás tudja csak egy folyó sebességét rögzíteni, melyet csupán a víz felületén úszó könnyű testek pályájából nem lehet megállapítani." (16) Huszár Mátyás kitűnő megfigyeléseivel s mérnöki készségeivel a vízsebességmérés gyakorlati problémáit is igyekezett megoldani. Javaslatot tett például arra, hogy a Dunán — ahol nem egy keresztmetszetben átlag 60 függélyben mértek,s függélyenként is több egyes mérést hajtottak végre — egyszerre több műszert kapcsoljanak egymás után, miáltal a mérésre fordított idő tetemesen lecsökken. A régi Woltman-szárnynak megvolt az a hátránya, hogy minden egyes ponton tett mérés után ki kellett emelni a vízből, hogy a fordulatszám leolvasható legyen. Ez azután igen hosszadalmassá tette a nagyobb folyókon végzett méréseket. Huszár meg is említi, hogy a fenti esetben a hagyományos módon a munka több mint egynapi időt venne igénybe, mialatt a Duna vízszintje állandóan változna, s a mérési eredményeket meghamisítaná. Hogy Huszár Mátyás és későbbi utódja Vásárhelyi Pál, milyen Woltman-szárnyakat használtak, azt pontosan nem tudjuk, nagyon valószínű, hogy az akkoriban általánosan elterjedt, s a mellékelt képen látható műszerrel dolgoztak. Ez a szerkezet annyiban különbözött az eredetitől, hogy a fordulatszámlálás már nem egy, hanem két fogaskerékkel történt. A munkálatokhoz a bécsi Kraft cég* szállította a sebességmérőket. Vásárhelyi Pál 1833-ban több geodéziai műszer mellett Woltmanszárnyat rendel náluk, Burghardt-féle javítással. Huszár Mátyás maga is tapasztalja, hogy e műszerek nem mindenben felelnek meg a honi igényeknek. Gyakorlati ember lévén nekilát, hogy átalakítsa őket: (17) „A Woltman-féle szerszámot, mellyel a lefolyó víz mennyiségét mérjük, s mellyel való tapasztalat megtanított rá, hogy mennyi új s újabb alkalmatlanság ered belőle, az ábrázolás szerint céljának megfelelővé átalakítottam, s megjavíttattam az illetékes mesterekkel. Miután pedig mindezeket a saját veszélyemre és költségemre végeztettem, költségemet a mellékelt jegyzék szerint kifizetésre beterjesztem." (18) Hogy miben állt ez a javítás, azt sajnos nem tudjuk, mivel a „mellékelt ábrázolás" nem került elő. Később, 1836-ban, újra műszert rendelnek a mappáció munkálataihoz a már említett Kraft cégnél, s egy a korábbinál sokkal pontosabb, érzékenyebb és könnyebben kezelhető Woltman-szárnyat igényelnek az említett lapos kormánylapáttal. Valószínű, hogy a bécsi mechanikus a megrendelő igényeinek messzemenő figyelembevételével készítette el a sebességmérőket, amely Huszár újításait is tartalmazhatta. A Duna-mappáció végrehajtása a mostoha körülmények és a gondos, igen aprólékos munka következtében lelassult. 1828ban az Országos Építészeti Főigazgatóság élére Joseph Rauchmüller v. Ehrenstein személyében új főigazgató kerül. Az új főnök siettette a munkát, s feltehetően felhívta Huszár figyelmét az Ausztriában zajló hasonló munkálatokra, * A bécsi Carl Edmund Kraft műszer üzeme 1831-ben alakult. Az 1840-es években sok geodéziai műszert is szállított Magyarországra, elsősorban az Országos Építészeti Főigazgatóságnak dolgozott. Magyarországi kapcsolata onnan eredhet, hogy Vásárhelyi Pál személyesen is ismerte a cég vezetőjét.