Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Fejér László: Fejezetek a folyami vízsebességmérés történetéből

példaképpen állítva azt eléje. Legalábbis erre következtethetünk Huszár válaszából, aki — hogy igazát bebizonyítsa — kéri Rauchmüllert: tekintse meg az ő vízsebességmérési módszerét: „Június 9.-én a vízmérésre vonatkozó jelentést és számítást a mechanikusnak átadtam, ha gyakorlati alkalmazását óhajtja észlelni mindkét műszernek, ez néhány óra alatt megtörténhet, de olyan helyen, ahol csónak és horgony nincs, én bemutatni nem tudom. Hogy Ausztriában a Duna sebességét csupán a felületen gömbbel, vagy kvadránssal mérik, én elfogadom, de hinni nehezen tudom, mert sokkal többre tartom, s becsülöm az Udvari Hajózási Igazgatóság vízmérési tudományát." (19) Hogy a felmérési munkák során milyen módszerrel végezték a vízsebességek mérését, arra részint Huszár egy-egy feljegyzésében, másrészt Gonda Béla Vásárhelyi Pálról írt könyvében találunk utalásokat. (20) A függélyek kiosztását kezdetben egymástól 3 ölre, később (talán a munka gyorsítása érdekében) 5—5 ölre vették, az egyes függélyekben pedig 3 lábanként* mértek sebességet. A szelvénykitűző kötelet nem az egész szelvény szélességében, hanem részenként feszítették ki. Ez úgy történt, hogy a kötél egyik végét a parton levert cövekhez erősítették, másik végét pedig lehorgonyzott ladikon kézzel kifeszítették. Mikor az adott pontokon végeztek a sebességméréssel, akkor a lehorgonyzott ladikon erősítették meg a kötél végét, s egy másik ladikon feszítették ki, az előbbihez hasonló módon. Erre a módszerre a hajózás zavartalansága miatt kényszerültek. Egyszerre a kötelet 80 ölre feszítették ki, de ugyanakkor ügyeltek arra, hogy kb. minden 20 ölnél egy csónakkal alátámasszák. A sebesség mérésére Woltman-szárnyat használtak, melyet egy hüvelyk* átmérőjű, ölenként összecsavarható tömör vasrúdra erősítettek. A rudat két összekapcsolt ladikon elhelyezett állványról engedték a vízbe. Ez a felszerelés, mint később kiderült, alkalmatlan volt nagyobb mélységek és sebességek mérésére. 4—5 méter mélységben a rúd erősen áthajlott, sőt nagyobb mélységekben az összecsavarás helyén nemegyszer el is tört. Ekkor, valószínűleg Huszár javaslatára a rudat egy 1,5 cm vastag kötéllel helyettesítették, melyet egy csigán erősen kifeszítettek. Ez jelentős újítás volt, mert azidőtájt a rúd kihajlásának és törésének megakadályozására nem tudtak jobb módszert kitalálni, minthogy oldalról két másik kötéllel kifeszítsék. A kötél végére, hogy az a függőlegestől minél kisebb mértékben térjen el (amire egyébként a víz nyomása kényszerítette) és rezgése is megszűnjön, súlyokat szereltek. Közben a műszert is kicserélték. A lapos kormánylapát helyett ékalakút alkalmaztak, s hogy a Woltman-számy könnyen beállhasson a folyásirányba, két gyűrű között egy rövid csőre szerelték, mely körül szabadon elfordulhatott. A Duna-mappáció mérnökei és segédmunkásai hatalmas munkát végeztek. A Duna folyamnak e térképe a hozzátartozó hidrometría! adatokkal, rendkívül nagyszabású mű volt annakidején. Rauchmüller joggal állíthatta egyik hivatalos jelentésében, hogy ez a világ legjobb folyami térképe. Huszár Mátyás kényszerű távozása után a munkálatokat Vásárhelyi Pál (1795—1846) irányította. A hidrometría s ezen belül a vízsebességmérés iránti különleges érdeklődését mutatta az Akadémia 1842. évi mennyiségtani pálya* 1 öl g¿ 1,9 m 1 láb a 0,32 m 1 hüvelyk 0,025 m