Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Új csillagászattörténeti füzetek

„Igaz ugyan, hogy múltunkban nincsenek Kopernikuszok, Keplerek, de ez még nem jelenti azt, hogy kiváló csillagászainkat elfelejtsük, és legtöbbjüknek még a nevét sem ismerjük. Pedig sajnos ez a helyzet. Sokan éreztük ezt igazságtalannak, helytelennek..." A füzet legnagyobb részét — 5—17. old. — egy folyamatosan leközlésre szánt „Életrajzi lexikon" címszavai foglalják el. Ez az ötlet igazán szerencsésnek mondható, hiszen a világ legjelesebb csillagászainak, csillagászattal is foglalkozó tudósainak életrajzi adatai magyar nyelven jelenleg szinte hozzáférhetetlenek. Ám itt rögtön egy hiányt is szóvá kell tennünk: az első, A-betűt magában foglaló részből hiányoljuk a szorgalmas és érdemes magyar Albert Ferenc (1811— 1883), egri és pest-budai csillagász említését. A következő néhány lap Hell Miksa három, latin nyelvű levelének magyar fordítását tartalmazza. Amennyire helyes gondolat volt a híres csillagász — technika- és tudománytörténet szempontjából egyaránt érdekes — Budára küldött leveleinek lefordítása, annyira sajnálnunk kell, hogy a fordítás rendkívül gyatra, hemzseg a félreértésektől és hibáktól. Csupán egy példa: a fordító több alkalommal is összetéveszti a holdfogyatkozás latin kifejezését, az „eclipsis"-t, a Nap látszó égi útjával, az „eclipticá"-val. Így azután a fordításba a következő, teljesen értelmetlen mondat került: „A Hold-pályát én a felhőkön át... figyeltem"; valójában ez a mondat így hangzik — „A holdfogyatkozást én a felhők közt ... láttam". A szerkesztőnek, de főként a lektornak a jövőben nagyobb gondot kell fordítani az ilyen hibák kiküszöbölésére. A második füzet (1980-ról keltezve, megjelent 1981-ben) az életrajzi lexikon folytatását tartalmazza, a B-től a K-betűig. Itt már kitűnik a címszavak szerzőinek neve is: dr. Balázs Béla, ifj. Bartha Lajos és dr. Marik Miklós. Ezt a hasznos csillagász-biográfiát minden fizika- és általában művelődéstörténet kutató figyelmébe ajánljuk. Szakosztályi Füzetek „B" sorozat felirattal időhöz nem kötött kiadványsorozatot is közzétett a TIT Budapesti Szervezete. Ebből eddig egy füzet jelent meg, 40 oldalas terjedelemben, „Pasquich János" címmel. A megemlékezés (a XVIII/XIX. sz. fordulója jeles geodétájáról és csillagászáról, a gellérthegyi egyetemi obszervatórium alapítójáról) Pasquich János halálának 150. évfordulójára készült, és túlzás nélkül hézagpótló munkának mondható. Bartha Lajos részletesen' ismerteti Pasquich csillagászati, geodéziai, valamint tanári munkásságát, dr. Szénássy Barna pedig Pasquichról, a matematikusról ír méltatást. A külföldön is nagyra becsült — sőt, mint a szövegből kitűnik, mindeddig inkább csak külföldi szakemberek által értékelt — magyar tudósról most jelent meg először részletes, teljes munkásságára kiterjedő, és majdnem teljes bibliográfiát felsoroló tanulmány. A csillagászat és a földtudományok művelőinek alighanem érdekes bepillantást nyújt e tudományterületek múltjából, de a pest-budai egyetem történetének is hasznos kiegészítése. Az eddig megjelent kiadványokból úgy látszik, hogy amíg a „Csillagászattörténet" elsősorban ismeretterjesztő és tájékoztató jellegű, addig a „Szakosztályi Füzetek" önálló tanulmányokat közölnek. Nagy kár azonban, hogy ezek a hasznos kiadványok csak szűk körben ismertek. Célszerű lenne, ha (nyilvános terjesztés hijján) legalább a tudománytörténet művelői hozzájuthatnának a TIT e kiadványaihoz. Vajda Pál