Technikatörténeti szemle 13. (1982)
KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: A pápai kollégium története
A pápai kollégium története. (Szerk.: Trócsányi Zs. Felelős szerk.: Pesti J.) Tankönyvkiadó, Budapest, 1981. 446 old. A régi, híres iskolák történetének összeállítása hálás, de nem könnyű feladat. A nevezetes kollégiumok históriáját nemcsak a művelődéstörténet kutatói (no meg az iskolák egykori diákjai) forgatják örömmel, hanem a történelem iránt érdeklődő nagyközönség is szívesen fogadja az ilyen leírásokat. Ugyanakkor azonban az ilyen iskolatörténetek több buktatót is rejtegetnek: elsősorban azt a veszélyt, hogy — talán az olvasmányosság érdekében — óhatatlanul anekdota-gyűjteményekké válnak. Másrészt a szűkebb témára koncentrált történetírás nem ritkán arányt és mértéket téveszt, eltúlozza a bemutatott intézet jelentőségét, szerepét. Mindezeket a buktatókat nagyon szerencsésen kerülte ki a 450 éves pápai kollégium emlékkönyve. Ugyanakkor azonban ez a jól összeállított mű nem vált száraz történeti adathalmazzá. A mindenkor hiteles, tudományos igényű adatfeltárás mellett olyan olvasmányos munkává vált, amely bizonyára az iskolatörténettől távol álló érdeklődők számára is érdekes, tanulságos marad. A munkát jó képességű, nagy szorgalmú szerzői kollektíva állította össze. A főbb fejezetek: Rúzsás Lajos: A kialakulástól a szatmári békéig — 1531—1711. (7—44. old.) Trócsányi Zsolt: A szatmári békétől a türelmi rendeletig — 1711—1781. (45—88. old.) Bodolay Géza: A türelmi rendelettől a forradalom és a szabadságharc leveréséig — 1781—1849. (89—234. old.) Kiss József: A Főiskola az új abszolutizmus korában — 1849—1867. (235— 325. old.) Pölöskei Ferenc: A kollégium a kiegyezés után. (325—423. old.) A könyv általános érdeme, hogy az olvasó nemcsak a pápai kollégium kialakulásáról, egykori szervezetéről és fejlődéséről kap képet, hanem általában a magyarországi református iskoláztatás történetéről is tájékozódhat. A tananyag és az oktatási módszerek bemutatása pedig jó képet ad az egyes korok általános hazai helyzetéről (természetesen figyelembe véve azt is, hogy a pápai kollégium a kiemelkedő iskolák közé tartozott!). Ily módon ebben az emlékkönyvben — ha vázlatosan is — visszatükröződik a hazai közép- és felsőszintű oktatás fejlődése is. Példamutató az első főfejezet kidolgozása. Ez a rész a kor magyar társadalmába ágyazva, mint az adott időszak és a szűkebb közösség igényének termékét mutatja be a megalakuló kollégiumot. Ebben a részben csak azt hiányolhatjuk, hogy (talán terjedelmi okokból) aránylag keveset ismerünk meg a 16— 18. sz. műveltségéről, ül. ilyen irányú kívánalmairól. A következő fejezetekben ez a széleskörű társadalmi háttér már kevésbé kidolgozott, de részletesebb á tananyag bemutatása (erre a 18. sz.-tól, a meglevő dokumentumok és a nyomtatott művek birtokában a szerzőknek már több lehetőségük volt). Nagyon tanulságosak, és az egyes korszakok általános politikai és társadalmi helyzetét is tükrözik az iskola küzdelmeiről szóló részek. Bár az emlékkönyv egyes fejezetei közt némi egyenetlenség érezhető — ami a szerzői kollektívák által összeállított műveknél többnyire elkerülhetetlen —, egészében igen sikerült, sőt példamutató munkának mondható. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy itt-ott kisebb hiányosságokat is észrevehetünk. Így pl. nem lett volna helytelen, ha a munka végén egy összefoglaló bio-bibliográfia is helyet