Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: I. G. Kolcsinszkij–A. A. Korszuny–M. G. Rodrigesz: Asztronomü. Biograficseszkij szbornyik - ifj. Bartha Lajos: Marx, Siegfried–Pfau, Werner: Sternwarten der Welt

Balázs L.—Hronszky I.—Sain M.: Kémiatörténeti ABC. Tankönyvkiadó, Bp., 1981. 199 o. Hát ez a könyv több mint az a semmi, ami e téren eddig volt, de jóval kevesebb, mint ami szükséges lenne. Lassan rájön oktatásunk, hogy a természettudományokat is emberek csinálták, tehát történelmi dolgok, s történelmileg kell őket tanítani. Nem pedig úgy, mint embereiktől független, abszolút érvényű tételeket. Mert elhagyván a megismerésben a fejlődés, a változás bemutatását, dogmatikusan és dogmatikussá tanítunk. így tehát újabban egyre inkább begyűrűzik megint a tudománytörténet a természettudományok tanításába, és ez jó. Ehhez kíván e könyv középiskolai tanárnak és diáknak segédkönyvet nyújtani. Tartalmaz 70 oldal összefüggő kémiatörténetet, amelyik véleményem szerint diáknak sok, tanárnak kevés. Többet markol mint amire lehetősége volt a rendelkezésre álló téren és nem is mindig azt, ami a legfontosabb. Kémiatörténeti lexikon követi, a címszavak elég önkényes kiválogatásában. Végül a rövid életrajzi utalást tartalmazó névmutató. Itt közel 1000 kémikus nevét találjuk. Ennyi személyről esik tehát szó a munkában. Ez pedig egy ABC-ben túl sok! De tekintsük a könyvet dicséretes kezdetnek, örüljünk, hogy legalább ez már van, s bízzunk benne, hogy lesz folytatása. Szabadváry Ferenc Marx, Siegfried—Pfau, Werner: Sternwarten der Welt (A világ csillagvizsgálói). Edition Leipzig, 1979. 200 old., 122 részben színes ábra. Napjainkban az egész világon mintegy 500 (tudományos munka végzésére alkalmas) csillagvizsgáló, és kb. 100 rádiócsillagászati obszervatórium működik. A legtekintélyesebb csillagászati évkönyv, a Nautical Almanach (London— Washington) „hivatalos listája" ezek közül 295 csillagdát és 73 rádió-obszervatóriumot tartott nyilván 1978-ban. Éppen ezért nem könnyű feladat egy olyan könyv összeállítása, amely a világ 40 csillagvizsgálóját kívánja bemutatni. Alighanem a bőség zavara is okozta, hogy S. Marx és W. Pfau szép kivitelű, bőven illusztrált könyvében legfeljebb az úttörő munkát és a vitathatatlanul hasznos szándékot dicsérhetjük. Nem kétséges, hogy a bemutatott intézmények kiválogatása igen nagy körültekintést igényel: olyan sok szempontot kell figyelembe venni, hogy egy aránylag kis terjedelmű műben a helyes mértéket megtalálni aligha sikerül. A most megjelent munka azonban annyira durva egyenetlenségeket mutat, hogy ezt már nehéz az említett akadályra hárítani. A szerzők könyvüket a csillagászat iránt érdeklődő laikusoknak szánták, ezért a bevezetésben (7—27. old.) a csillagvizsgálók, a csillagászati műszerek történetével és fejlődésével ismertetik meg az olvasót. Rövidsége ellenére ez a rész igen jól sikerült. A következő részben (28—195. old.) 38 csillagvizsgálót és 2 rádiócsillagászati állomást ismertetnek. A ténylegesen bemutatott intézmények száma azonban ennél nagyobb, mivel számos esetben egy központi főobszervatórium fiók- és mellékintézményeit is bemutatják. Minden intézetről közölnek egy, néha több képet, ezek egy része színes. A tudománytörténettel foglalkozók és a csillagászat története iránt érdeklődők számára azért érdekes ez a könyv, mert az egyes intézmények történetét — azok múltjához és jelentőségéhez mérten — meglehetősen részletesen ismertetik. A leírások (amennyire ez ellenőrizhető) pontosak és megbízhatók. Mind-