Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Csillagászati lexikonok

azok, akik csak általános áttekintést kívánnak kapni a könyvben leírt negyven csillagda múltjáról, haszonnal és bizalommal olvashatják e művet. Ugyancsak jók, sok szempontból felhasználhatók a közölt — nagyon jó minőségű — fényképek és reprodukciók is. Azt, hogy mindezek ellenére nem mondhatunk jó véleményt erről a könyvről, elsősorban az elhibázott válogatás rovására írhatjuk. Talán elnézhetnénk azt, hogy az obszervatóriumok tényleges arányához viszonyítva sokalljuk a német obszervatórium: 17 nyilvántartott intézetből 11 szerepel a műben. Nehéz azonban magyarázatot találni arra, hogy miért maradtak ki egyes, méltán világhírű, nagymúltú és jelenleg is fontos munkát végző intézetek? A híres belga Királyi Obszervatórium, a múltját és jelentőségét tekintve egyaránt kiemelkedő Bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló, a Prága mellett Ondféjov Akadémiai Obszervatóriuma (ahol mellesleg Közép-Európa egyik legnagyobb távcsöve is működik), a svájci Szövetségi Csillagvizsgáló — egyúttal fontos nemzetközi asztronómiai központ! —, vagy a Vatikán—Castel Gandolfo-i Asztrofizikai Obszervatórium kimaradása nemcsak hiány, hanem súlyos hiba. A legbántóbb hiány azonban a párizsi Nemzeti Obszervatórium kihagyása, hiszen ez az intézet — Európa első, modern értelemben vett „állami csillagdája" — 1666-tól jelentős szerepet játszott az asztronómia fejlődésében. Talán azért is hiányoljuk ezeket a nemzetközi jelentőségű intézeteket, mert történetük egyúttal az európai csillagászat históriájának vázát is adná. A magyar olvasót csupán némileg kárpótolja az, hogy hazánkat jól képviseli az MTA Szabadsághegyi (Konkoly-alapítványú) Csillagvizsgálója, és annak piszkéstetői fiókobszervatóriuma. Kisebb, de nem elhanyagolható hiba a könyv rossz szerkezeti felépítése. Az obszervatóriumok helységnév szerinti sorrendben követik egymást, ami két szempontból is ügyetlen megoldás. Egyrészt a Szovjetunió Abasztumani-ban (Georgia) működő csillagdáját az itáliai Asiago követi, hogy ezután Berlin— Treptow-ra lapozzunk. Ily módon egy-egy ország csillagvizsgálóját az országnév szerint nehéz kikeresni, ám az olvasók zöme eszerint néz utána egy-egy adatnak. Másrészt sok csillagászati intézetet nem a helységnév alapján ismernek, tartanak számon. Így pl. a híres Mt. Wilson Csillagvizsgáló a várakozás ellenére nem a W-betűnél, hanem a P-nél található, mivel a „Hale Obszervatóriumok" központi irodája Pasadenában székel. Szerkesztésileg sem szerencsés, hogy az egyes intézeteket nem választja el egymástól jól feltűnő üres köz vagy megfelelő „plakát-betű". Némileg zavaros az ábrafeliratok tördelése is. Mindezeket összegezve: S. Marx és W. Pfau könyve, hibái ellenére is hézagpótló — jobb munka hijján. Ám semmi esetre sem ez az a mű, amelyet pl. magyar fordításra javasolni szabad. Itt azután felmerül egy ötlet: mivel ez a könyv csak addig hézagpótló, amíg jobbat nem adnak ki, miért ne lehetne ennek a „jobb" műnek megjelentetője magyarországi könyvkiadó? ifj. Bartha Lajos Csillagászati lexikonok Dicfionar de Astronomie si Astronáutica. Red.: C. Popovici. Editura stiintificá si enciclopédica, Bucuresti, 1977. 339 oldal, 15 műnyomó képtábla. Ára: 28 Lei. Herrmann, Joachim : Grosses Lexikon der Astronomie.