Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - Plihál Katalin: Tooley’s dictionary of mapmakers - Pereházy Károly: Szeged vasművessége (Szerk.: Péter László)

megjelent írások listája 192 tételt tartalmaz. A kiegészítésben ifj. Bartha Lajos, és ifj. Gazda István működött közre. Ügy véljük, hogy ezzel a Gothard bio-bibliográfia közel teljesnek mondható! A magyarországi csillagászok közül egyedül Konkoly Thege Miklósnak van hasonló, bár közel sem ennyire részletes bibliográfiája! Különösen fontosnak tartjuk a Gothard munkáira hivatkozó könyvek, cikkek említését is, hiszen ezekből mérhető le, hogy a magyar mérnök-tudós tevékenysége milyen elismerést nyert és mekkora hatást váltott ki külföldön. Általánosságban a „Gothard-bibliográfia" példaképe lehet a hasonló összeállításoknak. Egyedül a beosztás rendszerével vitatkozhatnánk. A cikkek évszám szerinti sorrendbe állítása jó kronológiai tájékoztatást ad ugyan, de mégis célszerűbbnek látszana a folyóiratok címe szerinti összeállítás. A kronologikus beosztás esetén az egyazon folyóiratban megjelent, egymással esetleg összefüggő írások kapcsolata kevéssé feltűnő. A következőkben ez a szempont mérlegelést érdemelne. Ám ez az apróság kevéssé zavarhatja az értékes kiadvány megjelenése feletti örömünket. Vajda Pál Tooley's dictionary of mapmakers. Comp. R. V. Tooley Tring, 1979. ISBN 0—906430—05—4 684 p. Hatalmas feladatra vállalkozott Ronald V. TOOLEY, amikor közreadta a világ térképészeiről, metszőiről, rajzolóiról, kiadóiról és nyomdáiról szóló kézikönyvét. Könyvének bevezetőjében olvashatjuk, hogy e mű tartalmazza mindazokat az 1900-ig élt személyeket és működő szervezeteket, akiknek bármilyen közük is volt térképek alkotásához. Minden ilyen típusú kiadvány csak másodlagos források adataira támaszkodhat, ezért a felhasznált munkák hiányosságai, pontatlanságai tovább élnek bennük. TOOLEY könyvének összeállításához 69 más, de hasonló jellegű kiadványt használt fel, így jutott 21 450 személy/szervezet adatához. Minden kiadvány pontosságát legegyszerűbben úgy „ellenőrizhetjük le", hogy egy-egy témára vagy területre vonatkozó adatok helyességét megnézzük. Természetesen mi először a magyar kartográfia egyik legismertebb és legfontosabb személyére vonatkozó adatokat kerestük meg. Meglepődve tapasztaltuk, hogy LÁZÁR deákra vonatkozó adatok Wolfgang LAZIUS neve alatt szerepelnek. Így lett Wolfgang LAZIUS BAKÓCZ Tamás hercegprímás titkára, a császári udvar orvosa és történésze egy személyben. Mindezek mellett TOOLEY szerint LAZIUS készítette el Magyarország egyik legkorábbi ismert térképét („Tabulae Hungáriáé ..."- amely Ingolstadtban 1528-ban jelent meg, majd a „hibákat felismerve" adta közre annak javított változatát „Hungáriáé descriptio ..." címmel 1556-ban! A fenti súlyos tévedés indított arra bennünket, hogy TOOLEY könyvében szereplő összes magyar kartográfus adatait is átnézzük, tapasztalatainkról az alábbiakban szeretnénk számot adni. Megállapítottuk, hogy mindössze 38 olyan személyről tud, akiket a magyar kartográfiatörténet is számon tart, de egyetlen intézetet sem ismert, pedig pl. KOGUTOWITZ Manó 1890-ben alapított Földrajzi Intézetet Budapesten. Megállapítottuk azt is, hogy az összeállításba szerepelnek olyan személyek is, akiknek kartográfiai tevékenysége nem volt, pl. DUDITH Andreas, JEKELFALUSSY J., TRANSSYLVANUS Maximilián. Viszont ketten is több névalakban is előfordultak, így pl. BALLÁ ill. BALLÁ Antonius vagy HELL Miksa és HELL Maximilián.