Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Borec, Tomáš: Jó napot, Ampere Úr!

mellett; az elemátalakítás lehetségesnek bizonyult. Századunknak ez a legjellemzőbb, legjelentősebb és legmegrázóbb tudományterülete, ezen alapul az atombomba és minden félelmünk a jövendőtől és az atomenergia és minden reményünk a jövő energiaellátását illetően. Sok kémiai és fizikai Nobel-díjat adtak az atomtudomány területén elért eredményekért. Szerző a magkémiai szempontból legjellemzőbb három munkát idézi részletesen. Ezek Rutherford és Soddy közleménye 1903-ból, amelyik a radioaktivitást elemátalakulással magyarázta. Irene Curie és M. F. Joliot munkája 1934-ből, amelyikben radioaktív izotópok mesterséges előállításáról számoltak be. Végül Hahn és Strassmann az uránhasadás tényét megállapító közleménye 1939-ből. Aztán következnek az előzmények, messze-messze visszanyúlva az ókori görög filozófiára és egyiptomi orvostudományra, mint az alkémia szüleire, de nagyon röviden. 25 oldal után már a radioaktivitás felfedezéséhez érkeztünk (1896). A tömör, véleményem szerint túl tömör stílus tovább folytatódik, ismertetve a természetes és mesterséges radioöktivitás kutatásának történetét, az uránfisszió feltalálásához vezető utat, majd a kontrollált atomfisszió megvalósítását. Az utolsó fejezet a jövő kilátásairól beszél. A szerző tömörsége nyilván avval magyarázható, hogy a témából szinte önként adódó és szétágazó elbeszélési és csapongási lehetőségnek kívánt így tudatosan ellenállni. Az atomkor nagyjairól pedig már annyi életrajzot írtak, hogy ennek részletesebb ismertetését is feleslegesnek vélhette. Nem biztos, hogy az olvasó is így érzi. Mindhárom könyvet kronológiai összeállítás, némi fogalom magyarázó gloszszárium, részletes forrás és ajánlott irodalom ismertetés egészíti ki. E három szép és értékes könyv nagyon jó kezdet, melyhez hasonló sikeres folytatást kívánunk a sorozatnak. Szabadváry Ferenc Borec, Tornáé: Jó napot, Ampere Űr! Móra Kiadó, Budapest, 1980. Szellemes és kedves ötlet volt a szlovákiai szerzőtől, hogy az immár végérvényesen hivatalossá váló SI mértékrendszer megismertetésére, főként pedig népszerűsítésére egy közérthető, áttekinthető fizikus-életrajz összeállítást tett közzé. A régebben használatos, és a ma elfogadott mértékegységek igen nagy részét valamely kiemelkedő fizikusról nevezték el. Így valóban lehetővé válik, hogy a mértékegységeket — legalább is részben — a nagy fizikusok (gyakran érdekfeszítő) életrajzán át kedveltessük meg. A könyv az alábbi személyeket (ill. a róluk elnevezett mértékegységeket) mutatja be: Ampere, Angström, Becquerel, Bell, Biot, Celsius, Clausius, Coulomb, Curie, Fahrenheit, Faraday, Fermi, Franklin, Galilei, Gaus, Gilbert, Gray, Henry, Kelvin, Joule, Lambert, Maxwell, Napier, Newton, Oersted, Ohm, Pascal, Réaumur, Röntgen, Rutherford, Siemens, Stokes, Tesla, Torricelli, Volta, Watt, Weber. Minden egyes életrajzi rész három szakaszra oszlik. Először közli a mértékegység definícióját, feltüntetve azt is, hogy Sl-egység-e vagy sem. Ezt követi a rövid, 3—5 oldalra terjedő — életrajz; majd végül a tudós életének egy-egy epizódját írja le a szerző. Az életrajzok pontosak és megbízhatók, és csak azt sajnáljuk, hogy az egyes fizikusok legjelentősebb művének címeit nem írja le. Több kifogás eshet az „életrajzi epizód"-ok ellen. Ezek gyakran valóban megtörtént eseményeket mutatnak be, a szerző által dramatizált formában. A