Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - Szabadváry Ferenc: Nobel Prize Topics in Chemistry. A Series of Historical Monographs on Fundamentals of Chemistry

E három kötet a következő: George B. Kauffmann: Inorganic Coordination Compounds, 204 oldal, 27 kép. A neves komplexkémikus az élő kémián kívül a komplexkémia történetéről is sokat publikált már. E könyvben összefüggően találjuk e tudományterület egész fejlődését Alfred Werner munkássága köré csoportosítva. Részletes életrajz mutatja be a könyv elején Wernert, a tudóst és az embert. A három kötet közül itt a legrészletesebb és legsokoldalúbb az életrajzi rész. Werner egy 1912-es előadásának közlése saját szavaival ismerteti meg az olvasót a komplexvegyületek általa kidolgozott és Nobel-díjjal jutalmazott elméletével. Néhány klasszikus komplexvegyület példáján mutatja be aztán a szerző, hogy mennyi problémájuk volt e rejtélyes vegyületekkel Werner elődeinek, hogy próbálja magyarázni őket, miképpen vizsgálta őket Gibbs, Genth, Graham, Berzelius, Claus, Blomstrand, Jörgensen, Csugajev, Briggs, Povarnin; továbbá hogyan fejlődött a komplexkémia Werner óta számos más tudós, részben kortárs működése révén. Külön ki kell emelnünk a sok eredeti idézetet a munkában. O. Bertrand Ramsay: Stereochemistry, 256 oldal, 13 kép, 129 ábra. E tudományterület műveléséért többen is kaptak Nobel-díjat a legújabb időkben. Indításként a sztereokémia jelenébe nyer az olvasó bevezetést, mivel a könyv D. H. R. Barton (1969), Odd Hassel (1969), V. Prelog (1975) és J. W. Cornforth (1975) egy-egy e tárgykörből való, működésük lényegét kifejező közleményének teljes idézésével kezdődik. Ezek az idézett dolgozatok általában jóval előbbiek mint a Nobel-díjuk időpontja. De ez erre a területre jellemző. Hiszen az első kémiai Nobel-díj kitüntetettje, J. H. van't Hoff (1901) már 1874-ben közzétette a sztereokémiát megalapító írását, amely a maga idejében csak gúnyos kritikákat kapott és szerzőjének sosem hozott Nobel-díjat, azt teljesen másirányú és későbbi munkásságáért kapta. Pedig 1874-ben még egy személy jutott teljesen függetlenül van't Hoffhoz hasonló megállapításokhoz, J. A. Le Bel, akit egy hónapos publikációs késése megfosztott a felfedezés gúnyolásától, majd a későbbiekben annak dicsőségétől. A szerző ismerteti az okokat, amelyek a sztereokémiái elképzelés ilyen korai felmerülését előidézték. Kissé adós marad azonban a felelettel arra nézve, hogy miért szunnyadozott ezen új elmélet néhány évtizeden keresztül. Szerintem azért, mert egyrészt az új szerves szintézisek zömét akkoriban még „síkban" is meg lehetett tervezni, nem volt szükség térbeli formulákra, másrészt mert Ostwald nyomán az atomok reális létezését illetően bizonyos szkepszis merült fel, s így a kémikusok óvatoskodtak ilyen bonyolult molekulaszerkezetéket konstruálni. A könyv a további fejezetekben a szerves vegyületek különböző csoportjait tárgyalja a sztereokémiái szemlélet ottani érvényesülésének és alkalmazásának szempontjából. Itt bizony már nagyon kell érteni a modern szerves kémiához, hogy követni és méltányolni tudjuk a munkát. Thaddeus J. Trenn: Transmutation. Natural and Artifirial, 128 oldal, 17 ábra, 9 kép. Az elemátalakítás volt az alkémisták álma. Évezredeken keresztül próbáltak aranyat előállítani. Két évszázadon át kinevették őket törekvésükért. Azután századunkban a tudósok előállítottak mesterséges aranyat, sok más izotóp elem