Technikatörténeti szemle 13. (1982)
KÖNYVISMERTETÉS - Szabadváry Ferenc: Nobel Prize Topics in Chemistry. A Series of Historical Monographs on Fundamentals of Chemistry
KÖNYVISMERTETÉS Nobel Prize Topics in Chemistry. A Series of Historical Monographs on Fundamentals of Chemistry. Edited by J. W. van Spronsen, Heyden, London — Philadelphia — Rheine. A kémiatörténet számára valószínűleg örökös forrásértékű sorozatot indított meg a Heyden kiadó fenti cím alatt. Ha áttanulmányozzuk a tudományos Nobeldíjasok listáját, s általuk elért eredményeket, akkor tulajdonképpen a megfelelő tudományág történetét kapjuk meg. Ebből a feltevésből indul ki a sorozat, s e feltevés minden bizonnyal igaz is. Lehet vitatkozni, hogy ez, vagy az megérdemelte-e e nagy kitüntetést, lehet hiányolni, hogy ez vagy az ugyan miért nem kapta meg, holott bőven megérdemelte volna, de ezek egyedi esetek. Nem tagadható, hogy a Nobel-díjasok túlnyomó többsége kimagasló művelője tudományának. A Nobel-díjhoz az élők közül kell válogatni, s tudjuk, sokkal nehezebb a jelen eredményeiből azok jövőbeli értékére következtetni, mint a jelenből a múlt értékeit kiemelni. De úgy tűnik, s már 4/5 évszázad szolgál erre bizonyítékul, hogy a Nobel-díjasok kiválasztása többnyire sikeres volt. A sorozat kötetei azonban nem egy-egy Nobel-díjas életét és működését hivatottak ismertetni, hanem céljuk az, hogy egy (vagy esetleg több, azonos területen működő) Nobel-díjas díjából kiindulva az illető tudományterületén az előzményeket és munkássága kihatásait bemutassák, így a kémia egy-egy szűkebb ágának történetét feldolgozzák. Mivel pedig Nobel-díj csak 1901 óta van, így lényegében a XX. század kémiatörténetét fogja a sorozat nyújtani. Erre pedig igen nagy szükség van, hiszen a nagy és híres összefoglaló kémiatörténeti munkák éppen a legújabb kor történetét szokták a legnagyvonalúbban vagy csupán futólagosan megadni, érthetően, hiszen a közelmúlt rohamos és széles fejlődését egyre nehezebben egyetemesen követni. E sorozat egy-egy kötetében viszont egy szűkebb terület feldolgozása vár csupán a szerzőre, aki a tervezet szerint mindig az illető tudományterületnek, s egyúttal történetének is szakavatott művelője. Ilyen ember viszont kevés van, s ezért bizony lassan teljesedik a program. A sorozat első három, most megjelent kötete viszont tartalmában és kiállításában annyira szép és hasznos, hogy remélhetőleg katalizálólag hat a soronkövetkezőkre.