Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egykori Kis Akadémia

Ezek a megállapítások helyesen körvonalazták a Kis Akadémia működési körét. Lényegileg olyanoknak a baráti közössége volt, akik életcéljuknak a szaktudomány, egyben azonban az egyetemes műveltség fejlesztését, elterjesztését érezték feladatuknak. Igen jellemző, hogy a Kis Akadémia kb. 3—400 résztvevője közül átlag minden harmadik-negyedik később egyetemi tanárként, sokszor akadémikusként kamatoztatta azt a széles látókört, amelynek bővítéséhez ebben a körben sokat nyert. A történelmi hűség kedvéért is, a társadalmi élet századeleji jellemzéséért is meg kell említenünk, hogy két olyan baráti társaságból nőtt ki a Kis Akadémia, amelyik fehér asztalnál szokott találkozni, és aközben beszélte meg nézeteit a tudományról. Ezek a baráti társaságok két, csak valamivel idősebb, de már neves tudós körül tömörültek. Winkler Lajos a pesti egyetem egyik későbbi büszkesége volt az egyik, aki már a múlt század végén vegyész-magántanár és Than Károly adjunktusa volt, Pékár Mihály volt a másik, a későbbi orvosprofesszor, akit fizikus testvére, Pékár Dezső és széleskörű baráti köre vett körül. Közülük Pékár volt az agilisabb, de Winkler volt az idősebb, a nagyobb tekintélyű, s az, akinek a kávéházakhoz, vendéglőkhöz több köze volt, hiszen az ő napszakjai eltértek a szokásostól; neki az esték és az éjszakai órák voltak a munka és a társadalmi élet ideje. Kedélyes egyénisége magához láncolta a fiatal tanársegédek egész csoportját, akik szakmájukban komoly ígéreteknek számítottak, s a fehér asztal melletti kedélyes találkozásokat is a komoly szakmai problémák megbeszélése, baráti segítő kör kialakítására használták fel. 1896. január 5-én Winkler Lajostól, s professzoraitól Tangl Károlytól, Buchböck Gusztávtól, valamint az említett Pékár Dezsőtől indult el a kezdeményezés, hogy az addigi spontán szerveződött asszisztensi vacsoráknak szabályozott rendjét alakítsák ki, s hogy „Egyetemi Asztaltársaság" néven hétfőnként előadásra, majd utána vacsorára gyűljenek össze. Kezdetben ezen a néven rendezték előadásaikat is, később nem használtak nevet, majd az Eötvös Loránd által ajánlott „Kis Akadémia" elnevezést kezdték alkalmazni. A vacsorákat kezdetben a Deák és az Erzsébet tér közötti régi saroképületben, a Ment-féle vendéglőben tartották. Ma ez a ház nincs már meg, de az Adria Biztosítónak ennek a helyén épült díszes palotája ma a MTESZ több tagegyesületének ad szállást. Az utolsó időben a vacsorák színhelye a Rákóczi úti Kovacsevics (ma Bástya) vendéglő különhelyisége volt. A Kis Akadémia tagsága Kiket is ölelt fel a Kis Akadémia? Általában azt mondhatjuk, hogy a század első felében Budapesten működött egyetemi tansegédszemélyzet, elsősorban a természettudományi szakosok és az orvosok szinte kivétel nélkül résztvevői voltak a Kis Akadémáinak. Már kezdetben volt néhány idősebb professzor, akik a fiatalok egymást képző baráti társaságát szimpátiával és érdeklődéssel figyelték. Idővel egyre több professzort láthatunk a résztvevők névsorában, ezek jelentős része azonban már az együttesben felnőtt egykori asszisztensek közül került ki. A Kis Akadémia 45 éves története során több generáció szerepelt. Aujeszky László, a neves meteorológus édesapjától hallott először (már kiskorában) a Kis Akadémiáról, s ennek alapján „sejteni kellett, valami nagyon szeretetet érdemlő, rendkívül értékes és a maga nemében páratlan intézményről van szó" — írta később, mint maga is résztvevő.